Amikor az ember úgy be van fordulva, holy oly mindegy minden,kár elindulni, mert máshol sem jobb,ugyanis sosem a hellyel van a gond, hanem az embernek önmagával. Csak önámítás,hogy rossz helyre születtünk önáltatás,hiú ábránd, hogy ha máshol lennénk, job volna minden.Önkínzás a mehetnék lehetőségek, pénz hijján...csak fokozza az elégedetlenséget bennünk és a meglévő depressziót csak katalizálja.Ha magunkban, a lelkünkben rend van, boldoságközeli állapotban éljük hétköznapjainkat nem vágyódunk el.Az elégedettség érzete adott élethelyzetünkben nem idéz bennünk elő irreális vágyakat, melyek kivitelezhetetlen volta csak rátesz nyomorunkra.A boldogság bennünk van, helyfüggetlen,máshol keresni ostobaság.

Szerintem nincs mindig hova. Inkább, a merre, meddig? Előre a cél felé, amit magának állít az ember. Az közben változik, és ez sem végleges. Talán éppen ezért nincsenek örök érvényű dolgok, így a magány sem az. Csak közben a nézőpont és az út változik. A lényeg a megtett út és az hogy hogyan. Akkor talán nem kérdés, hogy hova? És talán mindegy is.

Köszönöm szépen.De tényleg így gondolod?Már hogy mindig van.....

Nem mind1, mindig van HOVA. Grat, tetszik a vers...

Szerintemse....vagyishogyhát...izé......ez mit jelent? Vajon valaha valaki /pl.hunterspirit/vállalja,hogy válaszol mert vágyam ez,s várva-várok váramban,mert ami nem mindegy az nem ez....

hmm.