Emberek.Sok, sok ember...Nem érintenek,nem kívánom
jelenlétüket.Ocsmány,szinte ruhátlan, amorf testüket
látni se bírom!
Nincs igényem a nyomor és kisszerűség sokszorosított,és szanaszét szórt
terjesztett látványára.A kínok tárházára.Elég. A sajátom.
Még sok is ,mint szmoking az Operabálon.
Ez az,mi végképp elszomorít,mert
mindig szürke az ég,mindig nedvesek a falak,mindig hideg jön a nyílászárón
és mindig éhesen,hiába várok.
Az élet.A nagybetűs?
Na kösz,ebből nem kérek!
Inkábblelépek,soha vissza nem nézek;nem is kérek, nem alázkodom, nem égek.
A jövő a fontos, a tudatos, a cél:minél előbb a vég.