Mindig,mintha várnál,
de soha nem tudod,mire.
Elébemenni se tudsz,
mert fogalmad sincs,
merre indulj és
azt sem tudod már,
de kár, hogy hol az a
bizonyos határ.
Nem jó élni, hogy folyton
szorongsz, félsz, nyafogsz.
De lelkiismereted ok.,
vered a melled:
-dehát én tiszta vagyok!-
és büszke,mert valakinek
megfeleltél...És üres.
Kiadtál magadból úgy érzed
mindent.
Úszni nem tudsz, mellényt
nem adtak,sőt iránytűt se
Hát most magányos utadon egyedül indulj el... .