Ilyenkor este,mikor ágyba bújunk,
s összeér kettőnk teste.........
az ő vágya, minél előbb érje el az
álom, s tartson szünet nélkül hajnalig.
ÉN ölelem,szorítom,érzem rezdülését
megkívánom, vágyom teste feszülését
rajtam, bennem, vele, soká,
mígnem az élettan bemagyaráz,miért
nem ma; holnap,miért lesz rövid; tegnap
miért volt tébolyítóan eszelős,viselkedésem.
De mire átgondoltam mindezt,nincs már szólnom
kihez,illetve minek, mert az ő álma győzött.
Megint.Az ő vágya hamar,hamar, álma tartson amíg szabad.
Az én álmom az ő vágya:
bár álmában akár
rámtalálna s jól felajzva lehetnék újra
szerelme tárgya.Cinkosa lennék kifulladásig,míg meg nem unja.
Azután éj közepén megint, és hajnal-reggel-tájt,ha nem sietős a munka....
álmodozom csak, mint afféle háziasszony a konyhában,de ő legalább képes:
türelmes,prűd,és mellékes számára szerintem az ilyen-olyan álmos férje.