Bölcső helyett a keserűség
ringat,ringat
Szerelmem estéről-reggelre
megríkat.Álma oly édes,zavarni vétek
De számára úgy fest,már nem vagyok étek:
Cukorfalat,kit nyalni-falni éhez.
A kérdés kényes,lényeg a türelem,
de ez az este is................ő szinte némán,
rám nem is figyelve,én meg csak beszélgetve...
Csak néz, nem is engem, a film ezúttal is
nagyszerűen terel...
Őt álmai habjaiba, hadd merüljön hajnalig.
Én óvatlan,a nem tudom mi ez,de hiszem, jobb is
sztoriba csúszom bele, álmatlan,akaratlan.
S már tudom, ez az este, megint így, üresen
"egyedül"telik el.
Pedig itt van:a teste. Agya, lelke más dimenziókat keresve,
megint nélkülem, magában megy el...