Feltöltve: 2006-02-11 00:46:06
Megtekintve: 5903
Közmagány
Saját könnyes magányomba roskadva--alvást erőltetve--
Az Övébe menekülni se tudok, kizárt belőle teljesen
Oly mélyen alszik, felkelteni lehetetlen
Pedig szeretném, hogy "különmagányunk"megszűntével,
Egymás karjaiban leljünk vigaszt, szerelmet,
De így közösen,
Még a magány is elmegy.
Az Övébe menekülni se tudok, kizárt belőle teljesen
Oly mélyen alszik, felkelteni lehetetlen
Pedig szeretném, hogy "különmagányunk"megszűntével,
Egymás karjaiban leljünk vigaszt, szerelmet,
De így közösen,
Még a magány is elmegy.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!