Szia.Most észleltem csak, hogy nem reagáltam írásodra eddig semmit.Ne haragudjál rám ezért kérlek,most pótolom a mulasztást.Amiket írtál, asbból a depresszió áll meg,"rendelkezem" SAJNOS dg.:recurrens depressiv episod-dal.DE ez ellen tenni nem igazán lehet, mit. Soha életemben nem volt nekem ilyen pozitív életképem és világlátásom.Bízom ,hogy egyre jobb és jobb lesz, noha életemben ennyire boldog permanansen nem voltam soha.A rím nem direkt volt.Nem vágyom el innét sehová, mert itt vagyok először tök rendben életemben.Utaztam, mentem állandóan kerestem "valamit" de sehol nem leltem v. ismertem rá.Hogy s hogynem szülővárosomban éreztem először azt"HAZAÉRTEM".Életem párját megtaláltam nem túl rég és innentől kezdve rajta és fiamon kívül nem érdekel senki. Semmi,na meg a versek.De abban igazad van és én magam is értetlenül állok a dolog előtt:mégis akkor miért, honnan ez a suicid, lehangolt vonulat.Miközben rendben az életem, mondhatni,boldog vagyok...Csak ezt a szót előbb definiálni kéne, mindenki számára egyértelműen és úgy tudni kijelenteni.
Te is tudod, más más mindenki számára,egyénfüggő abszolut,kinek mi a boldogság. Üdv:AShley

Végigolvastam a ma feltett verseidet.Rövid,néhol haiku szerűek.Van egy olyan érzésem,hogy mély pesszimizmus,elvágyódás,néhol depresszív hangulat vol át rajtuk.Mintha a magány szorításában írtad volna őket.