Fekete csillag ragyog fejem felett,
Összezavarva gondolataim,
Nem tudom mikor múlik el a fájdalom,
Ami széthasítja fejem.

Úgy ragyog fejem felett a fekete csillag,
Mintha valami sötét átok ülne rajtam,
Miatta sötétek a nappalok,
S miatta átláthatatlan a sötét éjszaka.

Mintha valami szándékosan akarna rosszat,
Mintha valaki örök átkot szórt volan rám,
Már rég nem az vagyok aki voltam,
Rég megváltozott már az életem.

Egyedül maradtam, mint a fa,
Mely körül kivágták az erdőt,
Egyedül maradtam,
Mint sivatagban a magányos pálma.

Úgy menekülnek előlem,
Mintha pestises lennék,
Nincs körülöttem senki sem,
Elhagytak engem örökre.