Könnyek rázzák a testem,
Elfelejtettem miről mondok le,
Mikor álmaimba menekültem.
Nem gondolkoztam, csak cselekedtem.
S most, mikor a feledés homályába kerültem,
Visszatértem, s a már félig beforrt sebeket újra feltéptem.

Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni!
Csak terád boldogságot hozni�
Nem akartam mást, csak újra hozzád bújni.
Újra érezni tested finom illatát és kellemes melegét,
Újra hallani hangod bátorító zöngéjét.
Újra szeretni, és általad szeretve lenni.

Szeretlek! S tudom te is szerettél,
De nem gondoltam, hogy elfeledtél�
Hogy elfeledtél engem teljes valómban,
S elővetted a másikat, aki rád várt talonban…
Túlságosan hittem magamban, s benned.
Ez okozta vesztemet.
De ne hidd, hogy lemondok rólad!
Hiszen egyszer már enyém volt szíved,
S bár egyszer elveszítettelek, most újra visszaszerezlek téged!
Szeretlek! Minden porcikámmal, minden gondolatommal!
Szeretlek, tiszta szívvel, és már csak érted élek
S míg élek, remélek�

Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni!
Csak terád boldogságot hozni�
Nem akartam mást, csak újra hozzád bújni.
Újra érezni tested finom illatát és kellemes melegét,
Újra hallani hangod bátorító zöngéjét.
Újra szeretni, és általad szeretve lenni.

Véget ért a háború,
S most a csata maradványai égetik lelkemet.
Nyertem vagy vesztettem már nem érdekel�
Mert a te szíved másé lett, s ebből a háborúból,
Kettőnk közül ő az, ki győztesen kikerülhet.
Elmúlt, véget ért, nem tudom hogyan tovább.
Alul maradtam, s elvesztettem a nagy csatát�
De bárhogy is legyen ezután,
Örök igazságul annyi akadt,
Hogy szívem örökre a tied maradt�


Rám néztél s én láttam rajtad,
Hogy valami megváltozott,
S valami ugyan az maradt.
Aztán elkezdtél beszélni,
Csak úgy ömlöttek a szavak,
S most csak egy dolog, a bocsánatkérés maradt.
Mert szeretsz ugyan, de mellettem nem maradhatsz
Hogy, mit szeretnék?
Hevesen megölelni,
Hozzábújni, szeretgetni,
Szerelmes szavakat szenvedélyesen a fölébe suttogni.
A boldogság mámorában égve, megkönnyebbülve zokogni.
Tudni, hogy viszont szeret és hogy soha el nem feled.
S helyette mit csinálok?
Ülök egy sötét szobában, magamban egyedül,
És csendesen sírdogálok.
Magam vagyok, s ettől az érzéstől sosem szabadulok.
Bármerre megyek, mindenhol egyedül leszek.
Bármit is teszek, engem senki sem szeret…
S hiába hullatok fájó könnyeket,
Ez másként soha nem lehet.
Ez a sorsom, erre vagyok hivatva,
Hogy még éltemben megérezzem,
Milyen a Halál baljós árnyéka…