Az Uxmáli palota szülőházában 12 kismama vajúdott. Az ő megszületendő fiúgyermekeinek asztrológiai jegyei voltak alkalmasak a leendő istenkirály címének elnyerésére. Ők versengtek azért, hogy melyikük születik meg déli tizenkét órakor. A kismamákat kellőképpen előkészítették a szülésre. Érzéstelenítésül psilophyte gomba főzetét itatták velük. Ettől kellemes bódulatban várták a szülés idejét.
A szülőszékek mellett álló fehér gyolcslepedővel letakart asztalkákon csillogó fehér fémből készült fogók, csipeszek és más szülészeti eszközök voltak elhelyezve. Minden szülőnő mellett egy bába, egy tudós pap és egy dajka állt, hogy a szülés megindulásakor azonnal segíthessenek a kis isten világra-jöttében.
Miközben a szülőszobában a várakozás fojtott csendje honolt, addig kinn, a Nap és a Hold piramisa közötti labdatéren, zajlottak a három napja elkezdett ünnepségek.
A Nap piramisának legfelső szintjén, kőbaldachin alatt fekete obszidiánból faragott jaguártónusán trónolt Chach Tlalok. Tlalok 42 éves korára elhízott, hájkappanként hatott. Húsos ajkai lefittyedtek, tömpe orra besüppedt kövér arcába. Tizenkét feleségét elhanyagolva, inkább a fiúk házában nevelkedő ifjak bájait kereste. Mindig megvolt az éppen ügyeletes fiúszerelme. Házasságaiból, amíg nem volt így eldeformálódva, 32 kis utód született. Ebből 14 fiú és 18 kislány, akik a palotában nevelkedtek a többi főúri és főpapi csemetével együtt. Közöttük volt a trónörökösnek kiszemelt Szép Maszk is. A kis királyi herceg 14 évesen, már serkenő bajuszkával és domborodó izmaival, igazi macho volt.
Ő és nagyobb testvérei, a királyi hercegfiakkal és lányokkal a nagy piramis középső tribünjén foglaltak helyet. Az alsó szektorban ültek a környező települések törzsfőnökei, városatyái és a hét szent város vezető papsága.
Mindenütt égett a canabis és psilophyte tömjénnel és más illatos füvekkel összekevert drogja. Az egész környéket bódult illatfelhő lengte körül.
A főpap, Lafaty Tu-Lock, főpapi ornátusában, aranysújtású, csillagokkal és a Nappal, valamint a Holddal díszített palástban, fején fehér tollkoronával, kezében főpapi jogarral állt a szemközti főpapi piramis mellvédjén. Várta azt a pillanatot, amikor a nappali sötétség beköszönt, majd elmúltával, a Nap első sugara rávetődik a piros brokáttal letakart asztalon álló kristálykoponyára. Amint a napsugár bekúszik a szemüregeken át a koponyába, a koponya, foszforeszkáló lilászöld fénnyel felizzik. Az ekkor született gyermek lesz az új isten.
A napfogyatkozás keletről haladt nyugat felé. Hírnökök futottak fáklyákkal, mintegy díszkíséretül a Nap úr előtt világítani neki, hogy Uxmalba találjon. Harsonákkal, síppal, dobbal kísérték a válogatott zenészekből álló zenekarok a menetet.
Mindenki feszülten várt. Fél egykor elsötétült az ég, a Hold eltakarta a Napot, és a főkapunál befutott, a főtérre vezető fehér murvával leszórt úton, a napfogyatkozást hozó hírnökök csapata.
A sötétség beálltával a főtéren emelt oltár elé érve a hírnök a fáklyával meggyújtotta a szent lángot, és elkezdődött a tűzijáték. Csodálatos, színesebbnél színesebb labdacsokat lőttek ki az égre a földbeásott csövekből. A szivárvány minden színében ragyogott az eddig sötét ég. A tömeg kéjesen hördült fel ennyi csodálatos szépség láttán.
A várakozás perceit kellemes zene töltötte be, melyet az utolsó pillanatban befutott zenészek szolgáltattak. A várakozás feszültsége nőttön-nőtt.
A szomszédos Chichen Itzában is folytak a napfogyatkozás ünnepségei. Chichen Itza Uxmálhoz közeli kisváros volt, a környező maya népesség és az udvar népének keveredéséből álló kevert nép alkotta 12000 fős lakosságát. Chach Tlalok helytartót nevezett ki a város élére és a félig kész hatalmas Nap piramis építését bízta rá, művezesse az építkezést és a dekorációs munkákat.
A szülőházban négy asszony vajúdott. Közöttük volt Ezüst Hold egy maya szépség, aki Fekete Sas feleségeként várta elsőszülöttjét. A vajúdás pillanatában elsötétült a Nap. A meggyújtott kábítószeres füstölők és mécsesek világánál abban a pillanatban adott életet a kisfiúnak, amikor a Nap első sugara megcsillant.
– Megszületett az új isten: Kinich Achau (Naparcú Úr) – mondta a pap, és regisztrálták az újszülöttet. Rögtön menesztették a hírnököt Uxmalba, a palotába.
Uxmálban is peregtek az események. A szülőházban, ugyanabban a pillanatban, a feléledt Nap első sugarának érintésekor született meg Chach Mool, az új isten. A főpap átvette a síró csecsemőt a bábától, és kilépve a fénybe, a jaguár trónon ülő király felé fordította.
– Eljött hozzánk Chach Mool! Íme az új isten! Fogadd el őt uram! – mondta a főpap Tlalok felé fordulva. Tlalok hájas arca elkomorodott, majd meggyújtva a kezébe adott petárdát, jelezte, hogy megszületett útóda, az új isten. Ezzel aláírta a 20 évvel későbbi halálos ítéletét. Addig is ki kell használni az életet, gondolta és megadta a jelet az ünnepségekre.
Megszólaltak a dobok és hét, ágyékkötőre vetkőzött ifjú billent be a labdatérre, egy-egy hatalmas kígyóval a derekán. A kígyók sikamlósan tekeregtek rajtuk, míg ők a tetemes mennyiségű bódító kábítószeres szivarfüsttől és psilochybe gomba meskalin tartalmú kábító, kéjmámort előidéző lila ködében táncoltak a porondon. A vadul pergő dobok egyre gyorsabb ritmusába beléptek a nád és pánsípok, majd megszólaltak a karzaton a harsonák is. Amikor a kavalkád a csúcspontjához ért és a közönség is megfelelően felajzódott, bevezették az aréna másik végén a hét, fehér gyolcs palástba öltöztetett szüzet. A szüzek, szintén kábítószer hatása alatt felajzódva, erotikus csábtáncot lejtettek, amitől a közönség vad izgalomba jőve, kéjmámorba úszott.
A szüzek befejezvén a táncot, egyenként leterítették a hét fekete obszidián oltárkőre hófehér palástjukat, és kitárva fekete selyemszőrrel borított vénuszdombjukat, a Napnak ajánlották szemérmüket. A hófehér bőrű, ártatlan testek fekete vénuszdombjának közepéből, mint vérpiros virágszirmok bontakoztak ki szeméremajkaik. Mohón várták felajzott csiklójuk élvezettől csillogó mézharmatára az ifjak bíborfurulyájából kicsorduló nektárt.
Az ifjak, ledobva magukról a kígyókat, letekerték ágyékkötőiket, és felsorakozva a szüzekkel szemben, teljes erotikus kómában, fájdalmat nem érezve, a tövisekkel egyenként keresztben átszúrták vérpirosra duzzadt, a kéjvágytól erektálódott makkjaikat. A kicsorduló, spriccelő vér látványa a felajzott közönséget vad mámorba taszította. Elkezdték ledobálni tunikáikat, ágyékkötőiket, majd a bátrabbak az előkészített tövisekkel ajkaikat, fülcimpájukat, péniszüket, a nők nagy szeméremajkaikat döfték át. Nem maradhatott ki a mámorból Chach Tlalok sem. Ő legfőbb nemi szervét: hatalmas szőrös nyelvét szúrta át egy tüskével.
Amikor tetőfokára hágott az élvezet, megszólaltak a harsonák és az ifjak, a szüzek fölé térdelve, egyenként magukévá tették őket.
A tömeg közben vad önkielégítésbe kezdett és undorral szórta széjjel magját a tribünön. Úgy hatott az egész, mintha eső permetezne. Így áldoztak Chach esőistennek és fiának Tlaloknak. Az orgia tetőfokán elözönlötték a katonák a labdateret és egyenként az oltárra fektetve, bekenték egy izomlazító krémmel a mellkasokat, majd amikor azok teljesen lazák lettek, metszést ejtve az ifjak és hajadonok mellkasán, sorra kitépték és felmutatták a közönségnek a még dobogó szíveket.
Az istenné változtatott ifjakat és szüzeket pedig egy elegáns mozdulattal lelökték a csúszdán a jaguárok ketrecébe.
A mutatvány csúcspontján harsonák szólaltak meg és befutott egy hírnök a hírrel, nyomában hordszéken a pap és egy csecsemő. A hírnök Tlalok elé érve földre vetette magát és elrebegte
– Nagyúr! Megszületett az új isten! Kinich Achau, a napisten fia Naparcú Úr! Fogadd kegyeidbe! – mondta, és hason kúszva átadta helyét a hordszéken felhozott papnak, aki egy szépséges kisfiú csecsemőt tartott kezeiben.
– Legyen meg az úr akarata, még egy isten – mondta rezignálta a bekáfolt Tlalok, és megadta az engedélyt a Nap templomának mellvédjéről a másik ma született isten: Kinich Ahau bemutatására.
A főpap piramisán Chach Mool, míg a Nap piramisán Kinich Ahau nézett egymással farkasszemet. Istentestvérek lettek egy pillanat alatt, hogy sorsuk hol összefonódva, hol széjjelválva megpróbálják megváltani a világot.