Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Proklos
Alkotások száma: 243
Regisztrált: 2004-03-14
Belépett: 2012-06-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (20)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (15)
-Versek (39)
Film / Zene
-Zenekritikák (12)
-Filmkritikák (3)
Képgaléria
-Festmények (31)
-Rajzok (61)
-Tattoo (11)
-Fotók (20)
-Digitális alkotások (12)
-Street Art (2)
Műfordítások
-Novellák (2)
Feltöltve: 2004-05-28 12:54:46
Megtekintve: 6292
Az örök enyészet-földi-bölcsője
Az éjszaka leple bíborba ötvözött kőkorszak,
végtelen árny-szárnyak susognak,
vésett-halk, bronz-női suttogások,
a szenny végtelen bölcsője az örök éjszaka.

Megkínzott angyalok lépkednek-tipegve,
rothadó női vonagló alakok,
az örökkévalóság-moszatos virág sásán.
Benne: buzgó-pislogó szemhéjak,
test-gerincek, drót-héjak.

A lopódzó árnyak, mint színes lampionok,
táncoló-vonagló, fény-angyal csóvák.
A bölcsőt körös-körül állják,
s magokat, törzseket, csatorna-szennyet,
gyermeki hallgatagságot és bíbor vörös eget,
mind, de mind a bölcsőbe szórják...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-01-22 11:09:56
Hello-o! Erről az örök enyészetről jutott eszembe, hogy reflektáltál az én angol nyelvű sírásós szerzeményemre, ami gyakorlatilag nem vers, hanem egy dalszöveg és ezért angol. Nincs értelme magyarra forgatni, mert a szöveg elsőkézből angolul lett "rímre szedve", ezért magyar versre ferdítése külön tudomány lenne... Rothadó női vonagló alakok, hmm, ez jó...:)