Osonva érkezik az est homálya
És ráterül a magányos szobára.
Ódon hangulat lepi el az estet,
Megjelennek már régen múltba rejtett
És el is felejtett hangok és képek,
A szoba homályában újra élnek.
A Józsefvárosban a lakás, ahol
Anyám a konyhában ott főz és dalol,
Dagasztja közben a vekni kenyeret.
Sütni én vittem a pékhez, mint gyerek.
A Rákóczi tér, ahol golyóztam sokat,
Boldog voltam, ha nyertem egy �ackosat�.
Régi diáktársak is felkeresnek,
Ne töltsem magányosan el az estet.
Emlékezünk egy-egy csínyre, tanárra
És mesélünk egymás szavába vágva
Telik az idő, lassan szétfoszlanak
És csak a homály és a magány marad.
Ágyazok, kezdem a hosszú éjszakát.
Talán a múltról álmodok még tovább.