Újsághír: „… a napokban tárgyalta a bíróság Kukucska Vendel bűnügyét. A vád: Klein Izidor bróker ellen elkövetett súlyos testi sértés. A vádlott tiltott szerencsejátékban, kártyán elnyerte a helyi korcsmáros keresztlányát. Magával vitte élettársként, de a kocsmában a leány megtartotta kaszírnői állását. Játékgépen elherdálta a kocsma napi bevételeinek nagyrészét, majd miután élettársa megsokallta a kasszahiány miatti helytállást, megszökött tőle a szintén játékszenvedélybe esett felperessel. Alperes utánuk ment és kiherélte a felperest…”

1.
Minden úgy kezdődött, mint a mesében. Volt egyszer egy talpraesett, jókiállású, éleseszű juhászlegény. Az édesapja is juhász volt, tőle tanulta a mesterséget. A rendszerváltás küszöbén a TSZ juhászatában volt az édesapja a juhászat vezetője, ő maga első juhász és körmöző. A körmözés speciális szakma. Igazából minden juhásznak értenie kell hozzá. Állandóan kezeügyükben van a borotvaéles körmöző dikics, arra az esetre, ha lesántul valamelyik juh, kipucolja, levágja a sérült körmöt.

A juhászat nemcsak a juhok legeltetéséből, terelgetéséből, elletésből, fejésből áll, hanem birkanyírásból és körmözésből is. A körmözés külön szakma. Igen kevesen értenek hozzá. A rendszerváltáskor édesapja a TSZ juhászatából kárpótlási jegyekkel kivásárolta a juh ágazatot és elkezdték a maszekolást. Eleinte négy bojtárral dolgoztak. Évek során híre ment Vendel körmözési tudásának és egyre több juhászatba hívták, embereivel, hogy a tavaszi körmözést, nyírást végezzék el.

Az üzlet beindult és pénzügyileg sokat hozott a kasszába. Vendel vásárolt egy terepjáró kisbuszt és embereivel, ezzel járták a Kis Kunság juhászatait. Tíz év alatt annyira összeszedte magát, hogy a saját juhászatot kiadta haszonbérbe és csak a körmözéssel és a bárányexporttal foglalkozott. Vásárolt egy juh szállító kamiont és húsvétra Olaszországba ezrével szállította óriási haszonnal a pecsenye bárányokat. Dőlt a pénz.

Nem nősült meg. Azt vallotta, hogy amig más embernek felesége van addig, neki is jut asszony az ágyába, vagy ö is befekhet olykor egy-egy szépasszony nyoszolyájába egy kis etye-petyézésre. Tavasztól őszig el volt foglalva a körmözésekkel, nyirásokkal, bárányexportálásokkal. Novembertől áprilisig viszont a pihenés a szórakozás volt osztályrésze. Juhászait télen is fizette. Felváltva őrizték és gondozták a juhhodályokba beterelt birkákat. Elvégezték a fedeztetést és várták az ellések idejét. Vendel csak ellenőrizni járt ki hozzájuk. Benn lakott a faluban, szép, emeletes családi házukban szüleivel. Édesanyja főzött, mosott rá. Elébe rakta az ételt.

Mondogatta ugyan neki, mikor harminc felé járt, hogy –édes fiam meg kéne nősülnöd! Család kellene ebbe a szép nagy házba!– de Vendel mindig azzal hárította el, hogy –édesanyám, egyszer eljön annak is az ideje! Addig kitombolom magamat. Mert, ha belém szorul a legényvirtus, ha besűrűsödik a vérem, akkor minek élek? – Ilyenkor Vendel csak mosolygott a bajsza alatt. Kicsinositota magát, magához vette tömött bukszáját és beült Ford Tranzitjába és elindult a közeli kisváros Kaszinójába. A kaszinó csak gúnynévként ragadt rá a Kurta Kocsma elnevezésű kisvedéglőre. Ugyanis a hátsó traktusban, ahova idegeneknek tilos volt a bejárás, müködött a kártyaszalon.
2.
A kártyaszalonban gazdag emberek játszottak nagy tétekben. A Ferbli és a Fajer volt a fő játéknem. Óriási összegek cseréltek olykor gazdát, hogy aztán a szerencse forgandóságával újból visszakerüljenek másnap, harmadnap a gazdájukhoz. Hogy kik is jártak oda, lényegtelen, de megemlíteném a két szinesfémkereskedőt, egy autóbontó és alkatrész kereskedőt, lókupeceket, egy tyúkfarmmal rendelkező tojásgyáros milliomost és még többeket is lehetne sorolni.

Pár hete került a kocsmába egy gyönyörű félvér nő, a 18 éves Ramóna. Tökéletes volt annak minden porcikája. Még nagyítóval sem lehetett volna hibát találni rajta kívülről. Persze, hogy mindenkinek tetszett, de nem adta egykönyenn oda a bájait akárkinek. Nagybácsikája, és egyben keresztapja, a tuladonos szigorúan őrködött az erkölcsei felett. Természetesen Vendelnek is tetszett, de semmi pénzért nem tudta levenni a lábáról. Hanem egyszerre a szerencse hozzápártolt.

Történt, hogy megfordult a lapjárás és Vendel sorra nyerte a téteket. A korcsmáros és sógora a rezes Sztojka, Ramónának az apja játszottak már órák hoszatt Vendellel, de nem bírtak vele. Halomban állt előtte a pénz. Ekkor a korcsmáros feltette a kocsmát egy lapra. Mondanom sem kell Vendel nyert. Kétségbeesetten fordult sógorához, a rezes Sztojka cigányhoz.
–Sógor ki tudnál segíteni öt millával, hogy visszanyerjem a kocsmámat ettől a körmözőtől?–Sztojka szomorúan ingatta nagy, busa fejét. Zsebéből kivette, kinyitotta az üres tárcáját. És így szólt.

–Sógora, ahol nincs ott ne, keress! Holnap a bankból kiveszem, azt megkapod. Majd visszanyered. Addig, meg a Vendelé a haszon.–de Vendel nem hagyta annyiban a dolgot. Most, azonnal megírjuk az adásvételi passzust! Viszem a kocsmát, így ferr a dolog. Tiz percet adok, hogy feltegyétek a tétet, különben írjuk a szerződést.–mondta és a kártyapartnerek látták, hogy itten nincsen kecmec, valami nagy, nagy isteni csodának kellene történnie, hogy megduplázhassák a tétet. Látva elkeseredésüket Vendelnek korszakalkotó ötlete támadt. Így fordult hozzájuk.

–Tegyétek fel Ramónát! Ha nyerek enyém, a lány, de megtarthatjátok a kocsmát. Ha veszítek, akkor pedig nincs miről beszélnünk. Visszakapjátok a kocsmát. Na, áll az alku?– a sógorok összenéztek és döntöttek, hogy belemennek az alkuba. Feltették a lányt tétnek és vesztettek! Vendel, szép, komótosan elrakta hatalmas pincér bukszájába az eddig nyert pénzeket és fejével biccentett kifelé, hogy vinné a lányt. A Sztojka kézenvogva behozta a lányt, megállt vele Kukucska Vendel előtt és tenyerébe helyezve Ramóna karcsú, keskeny kacsóját, így szólt hozzájuk.
–Vidd ördög, ha a tiéd!– Ramóna kétségbeesett tekintetet vetett rájuk és a kocsmároshoz fordult segítségért.– Keresztapu, maga hagyja ezt? Eladott az apám, mint egy lovat! És, ha nem megyek ehhez a körmöshöz?
–Hát, akkor lányom Elösször is kapsz tőlem egy akkora pofont, hogy körbetekeredik a fejed, aztán meg keresztapád búcsút inthet a kocsmájának, mert tudd meg Vendel elnyerte tőle veled együtt, azt is.


3
Így aztán nem volt mit tenni, Vendel hazavitte kártyán nyert kedvesét. Nem tudta még, hogy mi vár rá. Megvallom, a lánynak sem volt ellenére a dolog, mert Vendel jó kiállású, fess öreglegény volt, a maga 30 évével, de a gazdagsága, nagy, magas kőháza ellensúlyozta a dolgokat. Amúgy cigányosan el is hálták a nászukat és Vendel nagyon meg volt elégedve Ramóna bájaival. Olyannyira, hogy ettől kezdve más nőre rá sem tudott nézni. Teljesen belehabarodott a lányba. Mondhatni szerelmi őrületbe kergette a féltékenység. A lány viszont mindjárt az első éjszaka után kijelentette, hogy esze ágában sincs feladni a kocsmában betöltött kaszírnői állását. Ő, nem akar senkinek a kitartottja lenni. Majd, ha összeházasodnak, s meglesz a gyerek, akkor már csak a családnak fog élni, de addig szabad madár.

Mit tehetett Vendel, beletörődött a megvátoztathatatlanba és egyre sűrűbben látogatta a kártyaszalont, de mindig azért a fél szemét szeretőjén tartotta. Nem is volt baj eleinte. Hanem az ördög betette a lábát, két nyerőautoma képében. A tulajdonos, hogy fellendítse a forgalmat vásárolt két játékgépet. Ramóna pedig egyre jobban beleszeretett a játékgépekbe, majd pedig, ezzel arányosan, kezdett kiszeretni a Vendelből. A játékgép naponta kiputyította. Nem győzött ilyen-olyan ürügyekkel a gyanútlan Vendelből kisebb, nagyobb összegeket kicsalogatni. Aztán, már nem is indokolta, hogy mire kell a pénz, kijelentette, ha nem kap, akkor lelakatolja a szerelem kútjának nyílását. Vendel nyögve-nyelve nyitogatta bukszáját, mert a kéjvágy legyőzte a józan eszét. Hátrébb tolta fukarságát.

Az ördög pedig mégegyet bucskázott a fején és egy délceg fiatal bróker személyében megjelent és leült a másik gép elé. Beszédbe elegyedtek, nyertek veszítettek. Együtt sírtak-együtt nevettek, és megtörtént a baj. Ramóna egyre többször nyúlt bele a kasszába. A hiánnyal nem tudott elszámolni. Vendel kényszeredetten betette a kaszába helyette a pénzt és elátkozta a napot is, amikor megismerte ezt, kis némbert, pénztárcája fosztogatóját. Próbálta lebeszélni a tulajt, hogy adjon túl a gépeken, de süket fülekre talált. A lapjárás is megfordult, mégegyszer nem adódott olyan lehetősége, hogy újra elnyerje a kocsmát.

A veszély azonban ott ólálkodott a játékgépek körül. Ramóna és Izidodor, a másik gépen játszó brókerfiú összemelegedtek és egy szép napon Ramónát megszöktetve, magával vitte a városban lévő manzárd lakásába.
Vendel majd megőrült a féltékenységtől, s szinte belebetegedett szerelme tárgyának elorozásába. Mindenképen vissza akarta szerezni a lányt. Üzengetett neki, igért fűt-fát, vesz neki otthonra egy játékgépet, annyit játszhat vele, ami belefér, csak jöjjön vissza hozzá. De szavai falráhányt borsónak bizonyultak. Ekkor végzetes lépésre szánta el magát. Két körmöző legénye társaságában megjelentek a szerelmi fészekben

A két fiatal a meglepetéstől és az ijedelemtől se köpni, se nyelni nem tudott. Vedel megállt a folyosó közepén a két segéd az ajtó előtt, elzárva a menekülési útvonalat. Vendel szólalt meg először.
–Asszony, jössz velem haza!
–Soha!– jött a megingathatatlan válasz Ramónától.
–Mér, hát nem volt meg mindened nálam? Nem elégítettem ki a szerelmi vágyadat, ahányszor akartad. Mit eszel e nyápic, úrficsúron? Rátüsszentek, azt eldől, mint a homokzsák.
–Soha nem megyek hozzád vissza! Nem akarok kalitkába zárt madárka lenni. Izidornál szabad vagyok. Együtt megyünk a brókerházba üzletet kötni. Kitanulom a szakmát. Összeadjuk, amink van: ő adja az észt, én pedig a szépségemet, s levesszük a balekokat! Behúzzuk a biztosításokba, befektetési kölcsönökbe, egyebekbe… és különben is izgalmasabb az ágyban, mint veled!

–Azt mondod? Többet tud neked nyújtani, mint én? Hát majd teszek róla, hogy ne tudjon! –hörögte vérbeforgó szemekkel és intett a két segédnek, fogják le őket. Az egyik a karmoló, rugkapálódzó Ramónát fogta el, a másik pedig lemeztelenítve Izidort, kifeszitette mint a matricát. Ugyanúgy, mint amikor a kosokat herélték. Vendel elővette herélő dikicsét, közelebb lépett majd mielőtt elvégezte volna a műtétet így szólt.

–Teszek róla, hogy örökre megemlegessétek ezt a napot. És ne lelje egyikőtök sem örömét a szeretkezésben!– Többet nem szólt. Munkához látott. Szakavatott mozdulattal kiherélte Izidort, majd elvarrta a sebet. Az ájult embert felöltöztették, és a díványra lökték. Ramónát kivitték a konyhába. Felüttetek vele 12 tojást, és közé rakták a heréket, mint amikor a kosherékből készítettek rántottát. Miután elengedték a borzalomtól még mindig remegő Ramónát, igy szólt hozzája.

–Asszony, készítsd el a rántottát négy személyre!– Ramóna kábán, nekiállt a hererántotta elkészítésének. Mikor készen volt kiporciózta az asztalon.
–Gyere, egyél, a szeretőd heréiből, mert már soha többet hasznát nem veszed!–invitálta a meghunyászkodott Ramónát az asztalhoz. Miután elköltötték a herevacsorát, bekattintotta bicskáját, zsebrevágta és négyesben elhagyták a szerelmi fészket.

A tárgyaláson nagy tömeg gyűlt össze. Természetesen súlyos testi sértésért többéves börtönbüntetést, sokmilliós kártérítési kötelezettséget róttak ki Vendelre. Az indoklás felolvasása után, elösször döbbent csend, majd fütyölés, fujjogás, aztán pedig óriási éljenzés hanga nyomta el a bíró csengőjének hangját. A felajzott tömeg vállára emelte Vendelt és diadalmenetben vonult ki vele a tárgyalóteremből.

Másodfokon, hála a jó pénzen megfogadott csavaros eszű ügyvédnek, már erős felindulásból elkövetett súlyos testi sértéssé változott az ítélet. Így aztán tízmillió Ft óvadék ellenében 3 év próbaidőre felfüggesztették a szabadságvesztés letöltését és kötelezték, az ugyancsak 10 millió Ft-os nem vagyon kár megtérítésére. Ramónát, a hűtlen asszonyt feleségül vette. Vett neki otthonra egy nyerőautomatát. Most békésen együtt játszanak a gépen, addig amig be nem köszönt a gyermekáldás.