Az idei választási küzdelem is a polgári oldal és nem polgári oldal között fog eldőlni. Mondják. Nem lep meg a dolog, mert Hungaryban valami mindig dől vagy eldől, esetleg feldől vagy kidől, ameddig az ember ki nem dől. Hozzászoktunk.
Különben nézzük csak! Mit jelent az, hogy "polgári oldal"?
Ezen ne gondolkozzanak el, Olvasóim, a gondolkozás veszélyes, majd én elgondolkozom Önök helyett, nekem is, persze, veszélyes volt, még nemrégen is, de most már mindegy, mert nekem most már úgyis annyi. Először is: kik azok a polgárok?
Ifjúkoromban a polgár definíciója az vala, hogy "a tőkés társadalomban a tőkés osztály tagja vagy ahhoz közel álló személy". Három csoportba osztották őket: 1. nagypolgárok, 2. középpolgárok, 3. kispolgárok. A nagypolgár akkortájt nagyot kapott a fejére, de olykor némely kispolgár sem éppen kicsit. Hej, takarékos idők voltak azok, akkor még nem kellett egy ilyen kis országnak két népvezér, elég volt Matyi Bácsi is! Ő egyébként egykettőre elintézte, hogy a polgárokból "volt polgárok" lettek. Utóbbiak még nosztalgiázni is csak titokban mertek volt polgárságukról, önéletrajzukat pedig közülük sokan egy kicsit /vagy a merészebbek nagyon/ felproletárosították. Mit csodálkoznak ezen, Olvasóim? Gondoljanak arra: alig hamvadt hamuvá Hitler bajuszkája, máris annyi hős Hungarian antifasiszta lett ebben a szélesnek kikiáltott keskeny kis hazában, hogy a Gestapo, ha még akkor lett volna, ugyancsak eltátotta volna a száját!
Később, idővel, már csak "dolgozók" és "nem dolgozók" voltak. Előbbiek munkájukból éltek úgy-ahogy, utóbbiak pedig, közveszélyes munkakerülésből, sokkal jobban. Hű, ezek a gazfickók nem tudták kivárni a mostani időket, amikor már nem kellene elkerülniük a munkát, mert akár a munka is elkerülné őket?! Egyébként, véleményem szerint, utóbbiak ma nagyon is dolgoznak, közveszélyesen munkálkodnak, ám valószínűleg becsületesebb volt az a régi munkakerülésük. Node, erről majd máskor!
Ám térjünk vissza a helyes oldalra, a polgárira. Új lexikonra nem volt pénzem, de a régi is megteszi. Ki a polgár? Hát most is "a tőkés társadalomban a tőkés osztály tagja vagy ahhoz közel álló személy". Azt, persze, kétlem, hogy egy mostani polgár nagyonkisnyugdíjas nagyon közel állna egy többmilliárdos tőkésnagypolgárhoz, - dehát, ha odaáll, ott van.
Nagyobb rejtély a "nem polgári oldal". No, ott kik állnak? Hát meg fognak lepődni, Olvasóim! Aki ott áll az is "a tőkés osztály tagja vagy ahhoz közelálló személy". A proletárok? Azok most nem oldal, csak fáj az oldaluk. Ám egykori indulójukból azért egy sor megmaradt nekik /"Fel, fel, te éhes proletár!"/, tényleg felkelhetnek reggel, és mehetnek kis bérért robotolni, vagy állást keresni. Aki talál közülük állást, persze, az sem keres. Ami a traktorosnagypolgárokat illeti, hát azokat, tényleg, manapság joggal lehet parasztpolgároknak tekinteni, nem áll rájuk a tréfás mondás "nagy paraszt, csak földje nincs". Utóbbi mondás viszont némely plakátgyárospolgárra nagyonis találó!
A polgári oldal egyes főkorifeusai, burkoltan vagy burok nélkül, a "nem polgári oldalt" bolsevik oldalnak titulálják. A nép egyrésze-nagyrésze ezt el is hiszi, mivel dunsztja sincs arról mit jelent a "bolsevik" szó, úgy gondolja: ennek jelentése az ördöggel azonos, miközben az Ördög mindeddig minden ideológia és odalógia hívei közül toborzott magának specmunkacsapatokat. Pontosabban melyekből? Hát, ide sem merem írni... Nem tanácsolom, hogy történelemkönyveket lapozgassanak, mert a végén még nélkülem is rájönnek erre-arra!
A két oldalt tehát főbb bordái szerint nem nagyon lehet megkülönböztetni, programjuk szerint sem, mivel külpolitikájuk mögött Samu Bácsi nyulánk, cilinderes alakja háttérszerénykedik, belpolitikájukban pedig majdnem ugyanolyan madzagról majdnem ugyanolyan méz néz. Egy-két jel mégis segít valamicskét abban, hogy felismerjük melyik oldalon járunk. Ilyen jel például a "Trianon-jelenség".
A polgári "polgári oldal" időnként nagyon sír Trianon miatt, amely, vitathatatlanul igazságtalanul, megcsonkította az országot. A polgári "nem polgári oldal" is, jogosan, hasonlóan bánatos, de, balgán, úgy véli: "A kiömlött tejbe kár belesírni". Utóbbi nem veszi észre milyen csacskamacska is némely közmondás. A "polgári oldalnak" nagyonis érdemes a kiömlött Trianon-tejbe belesírnia, mert így rokonszenv-szavazatokat szerezhet! Trianon ettől még, persze, Trianon marad, ezt belesírás közben is jól tudja, hiszen sem Amerókát, sem pedig az Európai Kolhozuniót nem érdekli ilyen Trianon-sirám. Meg Trianon sem, még az sem, hogy a francúzföldi Trianon-emlékművet az odalátogató jómagyar bánatában felülről testnedvével öntözi, illetve egyesek, másféle testnedvvel, még alulról is megteszik ugyanezt.
Hát, kérem, én nem akarok beleavatkozni a választási küzdelembe, nem is érek erre rá, mert leköt a létért való küzdelem. Ám, végülis, ha jól meggondolom, én is polgár volnék: választópolgár. Meg állampolgár. Meg a polgár szó emlegetése eszembe juttatja másik polgárságom, az egyetemit. No, az szép volt! Egyet emitt kaptam, kettőt amott. Nem panaszkodhatom, mert a Hungaryban megszokott módon: igazságtalanul. Node, e polgárságok azért annyit mégis megkövetelnek tőlem, hogy legalább valami kis választásra-szavazásra buzdító verset írjak honfitársaimnak. Ehún' van e', ekképpen:

Ha nem havaz:
hóhányóra szavazz!
Gondolj arra:
nem lesz örök tavasz!

Szél, bár nem fúj:
szélkakasra szavazz!
Kell majd szélben
irányt jelző ravasz!

Nap fent kisüt?
Szavazz rá, mert, szegény,
hová mehet
annyi vajjal fején?!

Eső jöhet...
Szavazz rá, mert, már most,
eső nélkül,
ügyes kománk sáros!

Mit látsz itt-ott?
Nehogy felfogd ésszel,
mert a végén
nem urnádhoz mégy el!

/Az "Aprócska tűnődések"-ből/