Mámor lépked, a nyitott ajtóhoz
Leheletével a tér vággyal telik
A kacér szőke pók áldozatához
Kiéhezve bátran oda merészkedik

A tévelygő férfi már nem menekül
A pókasszony hálójában csücsül
Felkinálja magát könnyen az estve
Kínzó bűntudat nélül hízelegve

Keserűek a hideg, nedves csókok
Bénítóak az ölelő, szorító karok
Szenvedélyben izzik az álom pár
Tűzet a lélek hangja nem oltja már

A pókasszony hangosan felkacag
Behálóztalak téged az enyém vagy
Kishang legbelül orditva kiabál
Meghallva a hangot elrepül a vágy

Kábulatból gyorsan feleszmélve
Szomorúság költözik vérző szívébe
otthon tiszta lelkű, arám vár
Könnyű kaland, nekem nem kell már

A vallomás gyötrelmesen nehéz
A megtört férfi mélyen magába néz
A nő a bántó nagy szavak helyett
Megbocsát és odaadóan szeret

2003.04.04.