Képzeljük bele magunkat most, húsz év távlatából, az 1983-as év döglődő államszocializmust építő magyar világába. Most csak kattintok egyet az egérrel vagy a TV távkapcsolójával, máris a GOLD-szex csatornán vagyok. A csecsszopók is a pornót szívják magukba anyatej helyett. Na, de akkor? A határon elkobozták a megspórolt valután vásárolt szex-lapokat, kazettákat. A csóró magyar agyonmásolt meztelen nőket és szeretkezési aktusokat bemutató, ill. ábrázoló fényképeken kérődzve onanizált,maszturbáltt a redves kollégiumi és iskolai WC-ékben, egy-egy csonkig szívott rigón (cigarettacsikken) kérődzve. Csak halvány-lila, borgőzös képzelgéseink voltak a nyugat kuplerájos, kemény-pornós világáról. A szürke, melós-nemzedék fiatalon összeházasodott, hogy legyen külön-bejáratú szex-partnere. Aztán a szocpolt és a kedvezményes lakást áhítozva rögtön csináltak egy-két gyereket, máris beleszürkülve a kötelező házi szexbe…

Na, mármost mi szerencsések, a proli és kispolgári rétegen szerencsével, ésszel, kitartó munkával, szorgalommal vagy ügyességgel felülemelkedő újgazdagok kiszabadulván ebből a taposómalom országból, a szocialista világ legvidámabb barakjából hirtelen belecsöppentünk a szexipari csúcs-technológia még vidámabb barakkjába.
Már a Thai gépen hozták stewardessek a gyönyörű, színes prospektusokat, tele a szex-bordélyok ajánlataival. A kultúrcsemege mellé a legfinomabb ingyen-italokat vedelhettük, számolatlan… Hát, istenemre mondom az indiai páriáktól, mocsoktól bűzlő tipródás után, ez maga volt a paradicsom igézete. Kellően elbódulva és fellelkesülve készülődtünk a leszálláshoz. Még egy dologról be kell számolnom! Minden leszállás előtt évekig görcsberándult a gyomrom, még akkor is, amikor már úgy-ahogy beszéltem angolul., a statisztikainak nevezett angol nyelvű űrlap kitöltése.

Eleinte úgy ment a dolog, hogy az idegenvezető megállt két üléssor között és hangosan diktálta minden kérdésre a választ. Lassan megtanultuk, hogy az egyedülálló, az a singlit írja be, és a foglalkozásnál, hogy ne kérdezze mindenki, azt a zseniális ötletet találta ki idegenvezetőnk, hogy írja be mindenki a pensionary (nyugdíjas). Mi marhák, meg boldogan beírtuk 30-40 évesen is, hogy nyugdíjas. Hadd ámuljon a hatóság, milyen jól megy a magyar nyugdíjasoknak. Aztán jöttek a születési adatok, a destinacion, székhely. Hogy ne tipródjunk, az idegenvezető javaslatára, mindenki beírta Budapestet. Szóval, egyformára sikeredett minden kérdőív.

Annyira belejöttünk az évek során ebbe a kérdőívesdibe, hogy már az arab, hindi meg tudom is én milyen nyelvű kérdőíveket is vágtuk, mint a pitét. Ráadásul minden szállodában megismétlődött ez a kérdőíves kitöltési tortúra, megkeserítve életünket. Voltak olyan együgyűbb társaink, akiknek körbeadtuk a saját lapjainkat, és egy az egyben lemásolták, még a neveket is… Szegény Kakukk Mari, a butácska, dúsgazdag tollkereskedő felesége, szemrebbenés nélkül beírta egy az egyben lemásolva a Gyula Balogh pensionary, singli, stb. szöveget…

Na, ilyenek voltunk anno, ’83-ban.
A csodálatos, légkondicionált bangkoki reptéren pillanatok alatt átmentünk a vámon, és a hordárok felpakolták málháinkat a légkondis buszra. Húsz perc alatt a szállodában voltunk. Hát, bizony mondom, a szemem-szám elállt a szobaberendezéstől. Két díszesen letakart ágy, két külön toalett-asztalka, rajta magukat kínáló kurvák fényképes ajánlataival, telefonszámokkal. Mellette minibár, tele itallal, nassolnivalóval. Aztán a csupa márvány hatalmas fürdőszoba!. A kádban mindenféle vizet okádó kis szórófejek. Nem mertük bekapcsolni, mert nem tudtuk, mire valók. Ma már minden jobb sorsra érdemes hazánkfiának van házi jakuccia. Aztán a zuhanyfülkében szintén ezek a csapok!. Kiderült, hogy ezek a masszírozó, dögönyözők… Szóval, ez maga volt a mennyország. Egy hét alatt annyira beleszoktunk, hogy ríva hagytuk el a szexvilág hét csodáját. A hazatérést egyenesen a paradicsomból való kiűzetésnek fogtuk fel.
Még a fürdőszobánál időzve: minden nap új fogkeféket, fogkrémet, szappanokat, sampont, hajvédő nylonsapkát kaptunk. Milyen a magyar! Hoztunk mi magunkkal hazulról szappant, fogmosó eszközöket, sampont! Nosza, szépen elpakolgattuk a napi tisztálkodó eszközöket. Jó lesz az otthon ajándéknak, vásárfiának! Mellé pakoltuk a repülőgépről elcsent szemtakaró maszkot, a finom velúrpapucsokat, stb-et, lopott kanalat, pohárkákat, tányérkákat… szóval, gyűjtögető életmódot folytattunk, na!

Mindjárt, hogy lemálháztunk, bevonultunk a fürdőszobába. Én a zuhany alá álltam, Péter meg lekuporodott a retyerátra (WC). Mivel klausztrofóbiás vagyok, szokásom szerint a fülke függönyét nem húztam el. Elkezdek zuhanyozni, szappanozom magam, közben forgatom a kis bizgentyűket, Hát, erre hatalmas sugarakban ömlik a falakból a masszír-dögöny vízfüggönye, sugara elemi erővel egyenesen kilövellve a WC-én kuporgó, nagydolgát végző Péterre. Az meg ijedtében felugrik, és anyaszült meztelen rohan ki a szobaajtón, ordítva: csőtörés, segítség! A szobainas pillanatok alatt a helyszínen volt, és lecsillapította a kedélyeket. Hát, így ismerkedtünk meg a masszírozó-dögönyözővel.

A királyi palotában

Másnap délelőtt autóbuszra ültünk és egyenesen a királyi palota együtteshez hajtottunk. A bejárat előtt leparkoltunk és a díszes kapun át betódultunk az aranykupolák városába. Idegenvezetőnktől megtudtuk, a palota egy részét a királyi család lakja, s ha szerencsénk van, megláthatjuk őket. Nem volt szerencsénk, de annyi szépet láttunk!
Mindjárt feltűnt, hogy a szépen faragott, mázas cserepekkel kirakott, dúsan aranyozott palotatetők ereszetén ezernyi szélharang csilingel. Idegenvezetőnk elmondása szerint a madarak elriasztására vannak a csengettyűk. A pirosra, zöldre, lilára és mindenféle színre festett oszlopokon nyugvó palotácskák, mintha az ezeregy éjszaka mesekönyvének lapjairól elevenedtek volna meg! Ámultunk és bámultunk!

Bementünk a tizenöt méter hosszú Arany-Buddha szentéjébe. A színaranyból készült csodatevő Buddha-szobor lenyűgözött bennünket. A hívők simogatták, és körben elhelyezett perselyekbe rakták az ajándékpénzeket. A két hatalmas talp szanszkrit jelekkel megírva, impozáns látványt nyújtott. Itt, a talpak mellett lehetett fényképezkedni!
Utána voltunk az ezer Buddha templomában. Itt egyforma, félméteres arany Buddhák sorfala között araszoltunk a belső szentélyben trónoló harminc méteres arany, ülő Buddha szobráig. A szentélyben szertartáspapok sürögtek-forogtak. Itt is lehetett fényképezkedni. Aztán átmentünk a Sziámi Múzeumba. Csak ámultunk és bámultunk ennyi szépség, porcelánfestmény, drágakövekkel kirakott ivóserlegek, koronák, vértek, kardok és míves festett, faragott bútorok láttán.

A palota-múzeum megtekintése után megebédeltünk a palota hatalmas éttermében, majd folytattuk a palota-együttes felderítését. Megnéztük a műtavon álló márvány hajót, melyen a király név- és születésnapi bankettjét szokták tartani. Aztán elvonult előttünk a harminckét bivaly és elefánt vontatta, királyi trónussal felszerelt hintó.
Megtekintettünk az elhalt királyok múmiáit tartalmazó hatalmas, márvány sztúpát, és a látogatás végén szembetaláltuk magunkat a jade Buddhával. Ez, a jádekőből kifaragott, másfél méteres kis Buddha a négy évszaknak megfelelően van mindig felöltöztetve. Egy-egy átöltöztetés nemzeti ünnepszámba megy errefelé.
Az élményektől elpilledve szállodánkba hajtottunk, megtisztálkodtunk a masszír-dögöny kádjainkban, és felfrissülve ültünk vacsorához. Vacsora után felmentünk a bárba Péterrel, és eliszogattunk egy kicsit. Azon morfondíroztunk, hogy s mint lehetne ezeknek, a csábhölgyeknek a kegyeit jutányos áron igénybe venni. De, még csak a tervezgetésig jutottunk el.

A fárasztó nap után nyugovóra tértünk és a paradicsomba repítő kéjes álmainkban meztelen hurikkal szeretkeztünk végkimerülésig.
A reggeli 8-10 között volt, szokás szerint svédasztal. Mivel 10 órakor volt az indulás, mindenki akkor jött le amikor elkészült a reggeli toalettjével. Én már 8-kor beólálkodtam, mivel korán-kelő vagyok, míg Péter javában húzta a lóbőrt. Telirakva bendőmet a legjobb falatokkal, kimentem a szálloda elé. Le s föl sétálgattam gyönyörködve a számtalan kirakatban. Szemlélődésemet fiatal, csinosabbnál csinosabb nők zavarták meg, leszólítva s folyton ezt ismételgették: „rumnamba, rumnamba?”, és kis noteszt meg ceruzát toltak orrom alá. Megunva az állandó zaklatást, felmenekültem szobámba, és méltatlankodva mondom Péternek:
–Te, Péter, mi a francnyavalyát akarnak ezek a némberek Tőlem? Folyton rumnambáznak! – Péter erre óriási röhögésben tört ki.
–Nem tudod, te tényleg nem tudod?
–Miért, mit kéne tudnom?
–a rum namber az a szobaszámot jelenti. A szobaszámod után érdeklődnek, hogy mikorra menjenek hozzád kefélni.
–Szűzmárjauramisten, én marha! Hogy mit hagytam ki? –óbégattam, fejemet ököllel püfölve. Péter így vígasztalt
–Ne törődj semmivel, Valamelyik este elmegyünk egy kuplerájba!
–Jó, az, baba lesz – oldódtam fel, s lesiettünk a túrázó motorral ránk váró buszunkhoz.

Az úszópiac

Buszunkkal az úszópiacra vivő csatorna kikötőjében parkoltunk le. Mindenféle finomságokat és szuveníreket árusítók asztalkái kínálták portékáikat. Kíváncsiságból egy roston sült tintahalat vettem. Máig a számban van az íze, aromája. Csodás kis nass volt. Beszállva csónakunkba, végigmentünk az úszópiacig tartó pár kilométeres csatornán. Jobbra-balra a parton cölöpházak, bodegák a vízen, félig a szárazon. Ezek az emberek itt születtek, itt tengetik életüket, s ide dobják bele a hullájukat a krokodiloknak… ilyen az élő anyag körforgása.

Az utazás során messziről csodás látványt nyújtott az aranyváros és a vízben tükröződő sziluettje. Sok helyen hatalmas fatörzsek voltak vas-ácskapcsokkal összekapcsolva és lehorgonyozva. Mint megtudtuk, ezek a teák fák, a legjobb építőanyagok. Erősebb a vasnál és nem rozsdásodik meg soha, mint a vas. A cölöpházakból kis sajkáikon árusok kanyarodtak mellénk, friss gyümölcsöt, szuveníreket tukmálva ránk. Aki bedőlt nekik és bevásárolt, az már az úszópiacon a félannyiért megkapható ugyanazon árukról lemaradván mérgelődhetett balfácánságán.

Kikötve az úszópiacon, óriási tutajokon fából ácsolt piaccsarnokban találtuk magunkat. Én vettem két faragott-fa nassolnivalót tároló, kínáló tálkát, meg egy művészien faragott teakfából készült tálcát, melyet három elefánt tart a hátán. Húsz év múltán is az asztalomon állnak, s naponta megrakom őket finom falatokkal.
Az ebédet az úszópiacon költöttük el. Az étterem a nyugodt, sima víztükrön himbálódzott, békességet árasztva magából. Halk thai zeneszó mellett ebédeltünk. Udvarias pincérek szolgálták fel a fogásokat. Nagyon ízletes echte, thai ételekkel tömtük tele korgó gyomrunkat, s finom thai borokkal öblítettük le azt.

Ebéd után elmentünk egy vidámparkba. A vidámpark egy orchideaparknak és egy lepkefarmnak is otthont adott. A bejárati főkapu előtti téren mutatványosok feküdtek az elefántok elé, és azok átlépdeltek rajtuk, az ormányukra kapták őket és átrepítették a másik elefánt hátára, meg efféle trükköket láthattunk, s természetesen fel lehetett ülni a szelíd nagy böszme állatokra. Köszönöm, de ebből nem kértem, viszont elindultunk az orchideaparkba. Volt mit nézni! Milliom egy színű és fajtájú orchideát láttunk, s kis befőttes üvegekben potom 10 dollárért 50 gyökereztetett dugványt lehetett vásárolni. Volt, aki vett is. A lepkefarmon az aprólyukú háló alatt ezerszám röpködtek a csodálatos pillangók, másztak a hernyók, volt amelyik éppen bábozódott, de láttunk a bábból lepkévé változó szépséges teremtések újjászületését is. Aztán egy nagy üveg terráriumban két hatalmas óriás skorpiótól szörnyedhettünk el. Lehetett gyönyörű lepkés pólókat vásárolni, amit meg is tettem. Vettem egy gyönyörű pillangókat ábrázoló batik képet is. Máig ott lóg szobám falán, a thai utazás örök mementójaként.

Miután így kigyönyörködtük magunkat, meguzsonnáztunk egy kerthelységben, illatos virágok között, virágszirom-teát szürcsölve.
Uzsonna után színházi előadás következett. Először egy echte thai esküvőt játszottak el, élethűen, sok zenével, tánccal. Olyasféle volt ez, mint a mi ecseri lakodalmasunk. Utána szünet, nassolás, italozás és következett a thai boksz. Itt láttunk először élőben igazi thai bokszot. Hat vagy nyolc páros mutatta be tudományát. Aztán szemfényvesztők, fakírok, légtornászok és majomidomárok produkálták magukat. Este 18 órakor indultunk vissza Bankokba. Tusolás vagy jakuzzizás, átöltözés, vacsora. Tíz órakor takarodó, mert másnap fárasztó nap elé nézünk.

Reggeli után indulás egy krokodilfarmra. Életem első, de nem utolsó krokodilfarm látogatása emlékezetes marad számunkra. Már a kapuban orrfacsaró bűzt éreztünk. A kis bébi krokodiloknál kezdtünk, akiket csirketetemekkel etettek. Egy-egy láda csirketetemet bezúdítottak nekik, és aki kapja marja, óriási verekedés közepette estek neki a finom falatoknak.

Utána átmentünk az óriási hím krokodilokhoz. Itt rácsos drótkerítéssel védtek bennünket az esetleg partra kiheveredő állatoktól. Egy döglött, bűzlő lótetemet cincáltak, téptek az éhesebbek. Undorral néztük a jelenetet. Némelyek fényképeztek. Margitkánk is felkapaszkodott a drótkerítésre, lábfejeit a kerítéslyukakba beleakasztva és csattogtatta a gépét. Nem messze tőle egy méteresre tátott pofájú hímkrokodil napozott. Aztán hirtelen összezárta a pofáját. Ágyúdörejszerű hang robbant bele a monoton zajba. Margitka az ijedségtől félájultan hátrahőkölt, azonban jobb lábának túracipője beleakadván a kerítéslyukba, fejjel lefelé lógva, mintegy krokodileleségnek felkínált csirke, vergődött sipítozva. A krokodil elkezdett lassú mozdulatokkal felé kacsázni. A helyzet pillanatok alatt tragikomikussá kezdett válni. Ketten az erősebb és segítőkészebb férfiak közül odaugrottak a dróthálón himbálódzó némberhez, és hóna alá nyúlva letépték a kerítésről. A fél pár cipője a kanyi krokodil mohó pofájában landolt. A sírógörcsöt, kapó útitársnőt még a krokodil és gyíkbőr bolt árukínálata sem tudta megvigasztalni. Ugyanis az intermezzo után bemenekültünk az árudába. Sokan közülünk az izgalmakat lereagálandó, mindenféle krokodil és gyíkbőr holmikat vásárolgattak. Ki kabátot, ki egy táskát, tárcát, retikült, vagy kikészített gyíkbőrt. Én is vettem két gyíkbőr övet, amik még ma is kiszolgálnak. Míg útitársaink zöme a vásárlással kötötte le magát, addig mi Péterrel, s pár férfitársunkkal az ingyen bárpultot támadtuk meg, és sűrű poháremelgetésekkel erősítgettük háborgó gyomrunkat, s öntudatunkat.

Az ebédet néma csendben ültük végig. Belegondoltunk, hogy mi is járhattunk volna így.
Délutánra szabadprogram volt kiírva. Éva néni összehívva bennünket, sejtelmes arccal adott egy écát.
–Útitársak, a sofőr potom öt dollárért fejenként egy titkos szex-bemutatóra viszi el azokat, akiket érdekel. Én nem tudok róla, szabadidejükben azt csinálnak, amit akarnak. Akit érdekel, vegye meg a jegyét a sofőrnél – mondta, és eltávozott.
Mondanom sem kell, hogy mind a huszonheten, még a 82 éves Lüsszi néni is kíváncsi volt a bemutatóra.

Valójában, a sofőr nagy titokzatosan egy pincelebujhoz vezetett bennünket, és azt mondta, ő kinn marad a buszban, ha végeztünk, visszavisz minket a szállodába, ha razziáznak, akkor viszont nem ismerjük egymást. Na, ez jó volt indulásnak. A teremben egy félkör-alakban elhelyezett széksor volt, középen forgószínpad. A jegyek kezelésekor mindenki kapott egy deci whiskyt szódával, jéggel és egy nagy papír-zsebkendőt vagy törölközőt Furcsán meredtünk rá. Gondoltuk, ha meleg lesz jó lesz az izzadságot letörölni a homlokunkról. Egy frászt! Más volt a rendeltetése!

A diszkrét, sejtelmes félhomályban, halk zeneszó mellett lassan elfoglaltuk helyeinket és megkezdődött a produkció. Először a rávetődő lila fénycsóvában egy thai szépség kezdett el vonaglani, s darabonként lefejteni magáról ruhadarabjait, a harisnyáját, a bugyiját. Aztán félfekvő helyzetben ráült a forgó dobogóra és a hostesek által behozott banánt kezdte el a hüvelyébe feltolni. Egyiket a másik után. Szájtátva figyeltük. Mikor végzett a produkcióval, terpeszbe állt, s hüvelyizmai ütemes mozgatásával elővarázsolta bensejéből a hüvely-váladékkal bőségesen átitatott banánokat. A hostes feldarabolta őket, és körbekínálta az elülső sorban ülőknek Mohón faltuk a hüvelyben tunkolt banánszeleteket. Aztán jöttek a produkciók sorban. Volt, aki üveggyöngyöket tüntetett el a hüvelyében, volt egy másik, aki borotvapengéket szippantott be az asztalkáról és a végén egy madzagra fűzve húzta elő őket teste rejtett zugából. És jött a cigis produkció: a hüvelyébe szorított cigarettát meggyújtatta valamelyik elől ülővel, és mélyeket szippantva hatalmas slukkokat tüdőzött, azaz hüvelyezett le az égő cigaretta füstjéből. A füstöt az orrán engedte ki. Itt én is áldozatul estem a produkciónak, mert egy félig elszippantott cigarettát kivett a hüvelyéből és a számba nyomta.

Életemben nem volt cigi a számban. Rémületemben mélyen leslukkoltam, és hatalmas köhögésben törtem ki. Azt hittem, kiokádom a tüdőmet. De nem volt megállás. Jöttek a lányok a kólásüvegekkel. Ha nem látom, nem hiszem el: kezünkbe adta a lezárt kólásüveget, tapogassuk meg! Utána lehelyezte a földre, s a hüvelyével lepattintotta a zárókupakot, majd kiszippantotta a hüvelyével a nedűt. Utána valamelyik vállalkozóval megfogatta, hogy húzza ki belőle az üveget, és a legnagyobb megdöbbenésünkre beszippantotta az egyén kézfejével együtt az üveget is. Na, mire nagy nehezen kihalászta az üveget belőle, akkor mutatta, hogy nyissa ki a száját. Ő pedig fölé állva az előbb beszippantott hüvely-váladékkal, vizelettel keveredett kólát az illető mohó ajkai közé csurgatta. Volt, akinek a gallérja mögé is került a nedűből.

Ezután jöttek a páros produkciók. Két lány egymással leszbikus szex-jelenetet adott elő natúrban, egészen az élvezésig. Azután jött a boy and boys, fiú a fiúval. Itt már forrósodott a hangulat. A gyönyörű fiútestek felajzották még az idősebb hölgyeket is. Mindenünnen nyögések és hörgések hallatszottak. Volt, aki már most magához nyúlt és maszturbálni kezdett. Aztán jött a csúcspont: egy férfi és egy nő teljes hosszantartó szerelmi jelenetet adott elő, előjátékostól, orális és anális szexszel fűszerezve. Ekkor már én is marokra fogtam bíborlándzsámat és lassú kéjes élveztetésbe, kezdtem. Most értettem meg igazán, mire kaptuk a hatalmas törlőkendőket. Mire a színpadon végeztek az aktussal és a férfi hatalmas durungjából a nő szájába spriccelt a szerelmi nedű, mi is beleélveztünk üres whiskys poharainkba, és a törlőkendővel megtörölve elélveztetett hímtagjainkat, a törlőkendőt a pohárba gyűrtük, s a köztünk meztelenül suhanó hostesek tálcájára raktuk.

Miután lassan mindannyian kiélveztük a szex-látvány minden mozzanatát, a sort két férfi és egy nő jelenettel zárták. Ahol először az egyik férfi hüvelyen keresztül közösült a nővel, míg a nő a másik hímtagját szopta. Aztán a merevvé váló szerszámmal a nő ánusához settenkedett, és máris beledöfte vérvörös bíborlándzsáját. Pár perc összmunka után, a nagydarab néger hanyatt feküdt, a nő beleült hatalmas falloszába és a másik férfi ugyanabba a lyukba helyezte saját durungját… egy lyukra játszottak.

Ezzel a jelenettel zárult a bemutató. Elsötétedett a szín, eltűnt a forgószínpad. Kigyulladtak a lámpák, és bűntudattal, vegyes szégyenkezéssel, egymás tekintetét kerülve, ódalogtunk ki a szabad levegőre, hogy buszunkba menekülve eltávozzunk ebből a gyehennából.
Sajnos annyira kimerítettük potenciálunkat, hogy estére már semmi kedvünk nem maradt a kupleráj látogatására.
– sebaj Péter, majd Patayán bepótolunk mindent – vigasztaltam magunkat és a maradék whiskynket elszopogatva mély álomba merültünk.

Pataya

Pataya az óceán partján fekvő üdülőváros. A szex-turizmus felhőtlen élvezőinek paradicsoma. A fehér, tiszta homokos partú lágy, langyos tengervíz végig a part mentén fürdésre alkalmas. A szállodák nincsenek egymástól elkerítve, az egész egy nagy édenkertre hasonlít. Minden üdülővendég használhatja az összes part-menti létesítményt.
Valóban testi és lelki felüdülést jelent itt nyaralni. A szórakoztatásról pedig istenigazából gondoskodnak. Annyira figyelmesek, hogy a mi kerthelységeinkhez hasonlatosan echte német weinstubék és sörözők, anglomán pubok, cseh, lengyel kiskocsmák, sőt kapaszkodjanak meg, már magyaros vendéglőt is találtunk, magyar személyzettel, benne magyar táncos-lányokkal (kurvákkal).

Az első napunk, napozással, szörfözéssel és más szórakozással telt el. Este aztán nagy izgalommal készültünk a Transzvesztiták színházába. Óriási volt a beharangozó reklám és a felhajtás. Az előtérbe való bejutás előtt mindenkit finoman megmotoztak, a fényképezőmasinákat, videókat elkobozták, és megőrzésre egy kis szekrénybe zárták. Ugyanis a film és hangkazettákat meg lehetett vásárolni. Nem engedték az üzlet rontását.
Belépve a színházterembe, elfoglaltuk kényelmes ülő helyeinket, és máris kezdődött az előadás.

A színpadon egymást követték a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hamvas-bőrű, tökéletes alakú, nőnek látszó fiúk. Teljesen szőrtelen karjuk, lábuk, szépséges arcuk, hatalmas fekete mandulavágású szemük elbűvölt bennünket. Érdekes fejhangon énekeltek, amolyan se női se férfi, inkább fiús hangon. Amerikai muzikelekből adtak elő dal- és táncbetéteket, blokkokat. Volt azonban a vége felé valódi thai népdal és néptánc is. Az egésznek a bukéja a finom erotika, lágyvonalú elegancia volt. Nem voltak durva, meztelenkedő, naturalista jelenetek. Művészetet kaptunk a javából, és mégis valami sejtelmes, megfoghatatlan belső remegést, szexuális késztetést éreztünk.

Mikor befejeződött az előadás, az előtérbe kijöttek ezek a csodabogarak, és lehetett velük fényképezkedni, csókot váltani, egy-egy ölelés erejéig megszorítani őket 10 dollárért. Hiába a biznisz az, biznisz. Péterrel rettenetesen belelkesedve rágerjedtünk a fiúból lett lányokra, s most már nem volt kecmec: elhatároztuk, hogy hatalmasra duzzadt herénket megorvosoltatjuk valamelyik kéjbarlangban.

Mondanom sem kell, hogy a főúton egymást érték a szex-masszázs szalonok, kirakatában ültek a masszázshölgyek, nyakukban a számuk és a tarifa összege. Aztán tovább menve lépten-nyomon hívogató emberkék nyomták kezünkbe az ingyen belépőjegyeket a bárokba, ahol már a kiéhezett, felajzott szex-turistákra vártak a kéjhölgyek. Mentünk tovább, s egyszer csak nagy betűkkel világított a felirat: BOY and BOYS.
–na, ez az! – kiáltottuk egyszerre – ide betérünk.
–Jól választottunk. A hatalmas placcon asztalok álltak, mellettük hokedliszerű ülőzsámolyok. Középen forgószínpad. A nesztelen surranó pincérek rögtön ingyen itallal kínáltak bennünket, majd fehér noteszlapokat és ceruzát hagytak az asztalon. Whiskynket kortyolgatva kigúvadt szemekkel meredtünk a színpadra. Nem akartunk hinni a szemünknek. Egymás után léptek a forgószínpadra a Transzvesztiták színházában megcsodált lány-fiúk, vagy fiú-lányok, s meghajolva távoztak, majd kéjes heréket dagasztó zene mellett már anyaszült meztelen egyenként vonultak a forgószínpadra, nyakukban egy számmal. Mindenféle pózokat csináltak: gyönyörű ánusukat széttárva hajlongtak, és szépséges arcocskáikkal tekintgettek ránk. Aztán a pincérek sorra az asztalokhoz léptek és újabb italt tettek le, majd az üres lapra írt sorszámokat összeszedve elvonultak. Minden noteszlap hátulján ott volt az asztal száma. A pincér kisvártatva visszajött egy ajánlattal: 10, 20, 30, 40, stb. dollár. Elkezdődött az árverés, de mégsem egészen a pénz döntött, mert minden licitnél fel kellett állni a licitálónak, s ha nem tetszett a felkínálkozó cicababának, akkor a másik licitáló maradt benn a körben. Így bizony mi meg sem próbálkoztunk ezekkel a gyönyörű művésznő fiúkkal, mert a gatyánk is ráment volna a licitre. Hanem mikor már elfogytak a drága áruk, jöttek a kezdők, az olcsó húsok.

Fiatal, teljesen szőrtelen, sovány, mondhatnám ösztövér fiúcskák, kínálták testüket. El kezdtünk licitálni. Nekem 16 dollárért, Péternek 18-ért sikerült megszerezni álmaink vágyát, heréink csillapítóját. Miután az ezüsttálcán elküldtük a vételárat, visszajött a pincér egy-egy bilétával, amire a fülke száma volt írva. A fülkék oldalt sorakoztak az elfüggönyözött folyosókon. Félre húzva a függönyt remegő lábakkal léptem be életem első kuplerájos kurvájának szeparéjába.

A szoba közepét egy hencserszerű vízágy foglalta el. Mellette namaskára összetett kezekkel az általam kiválasztott hamvas-bőrű, tinédzserkorú hímringyó térdelt. Mindenütt lágy, borzongató erotikus illat terjengett. A fiú felállt, elém lépett, karjaival átfonta nyakamat és érzéki, soha véget nem érő szenvedélyes csókot váltott velem. Majd gyűszűnyi pohárkában szerelmi bájitallal itatott meg, amitől testem felhevült, és valami iszonyatos kéjvágy, kimondhatatlan üzekedési roham tört rám. A fiú térdre ereszkedett és csodálatos rózsaszín ánuszát kitárva felkínálta magát. Én mögé térdeltem, s mint egy párzó állat kiszagoltam a gerjedelmemet egekig repítő illatot. Nem tudom, milyen kéjvágyserkentő kenőccsel volt bekenve a drága végbele, de teljesen megbolondított. Vad kéjjel szagoltam, nyaltam, s mohó recés nyelvemmel végig csikiztem záró-gyűrűjét, majd a hüvelyként szolgáló végbelének bevezető szakaszát. A legnagyobb kéjt az okozta, amikor óvatosan húztam ki nyelvemet, s az a végbélhez tapadva lassan kúszott kifelé, hogy kiérve belőle, gömbölyű fenekét csókokkal halmozzam el, tomporát simogassam, majd újra nekiálljak. Miután már ánusa és végbélnyílása megtelt nyállal, hirtelen benyomultam bíborlándzsámmal a tűzforró végbélbe.

Ritmusra élveztem a fiatal testben, hatalmas sugárba kilövellve vulkánként kirobbanó ejakulátomat. Heréim duzzanata lejjebb lohadt.
Miután első gerjedelmem kezdett lelohadni, teljesen rátapadva, hozzásimulva a drága testhez, lassan kijöttem belőle. Felajzott bíborlándzsám úgy állt, mint egy középkori bajvívó lovag dárdája.
Ezután rövid szünet következett. Egy különös ízű teával kínált a kis kerub, amitől a vérnyomásom legalább 280-ra szökött fel. Arcom kipirult, fülemben dobolt a vér. Esküszöm, hogy valami nagyon erős búgatóport keverhetett az italomba. Mint később megtudtam a johimbi fa kérgéből, főzik ezt a nemi gerjesztőt.

Ez után hanyatt feküdt és magára húzott, hogy hosszantartó édes nyelves csókokat váltsunk, csókszünetek közti ölelésekkel. 10 csók után lemásztam róla, ő pedig égnek emelte lábait, csipeit felhúzta és intett, hogy térdeljek combocskái közé. Egy tégelyre mutatott, melyben vazelinos kenőcs lehetett. Ebbe kellett tövig bemártani felajzott faltörő kosként ágaskodó bíborlándzsámat. Aztán roham! A forró végbél lüktetve szívta be megmerevedett szerszámomat, heréim robbanásig feszülve megteltek ejakulátummal. Mikor már beljebb kerülve a tűzforró ánusba elkezdtem ekecselni, akkor a lábait előbb a vállaimra helyezte, majd derekamat átfogva magára húzott., s hosszantartó mély szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Ez addig tartott, míg vulkánként bele nem lövelltem tűzforró végbelébe ejakulátomat. Aztán addig maradtunk egybeforrva, míg egy diszkrét gong nem jelezte a pásztoróra végét.

Kibontakozva egymásból, egy illatosított nedves törlőkendővel megtisztította kókadt, szextől jóllakottan csüngő péniszemet. Felkaptam rövidgatyámat, pólómat és egy tízdolláros borravalót hagytam hanyagul a hokedli szélére dobva megelégedésem jeléül. A drága fiú utolsó ölelésében még egy szenvedélyes csókot váltott velem, s elhúzta a függönyt, jelezve: az időm lejárt.
Kábán botorkáltam ki a folyosóra, ahol az ugyancsak kábán botorkáló Péterbe botlottam.

Cínkosan összekacsintva, egymás lapockáját lapogatva konstatáltuk, hogy feledhetetlen élményben volt részünk Péter szólalt meg elsőre.
–Eddig más nőre rá sem mertem ránézni, azt hittem az én nőm a világ köze. Hogy én mekkora marha voltam, rájöttem, hogy van más is. ..
–Na látod, mindent ki kell kóstolni – erősítgettem megingott önbizalmát,– mert itt vagyok ugye én is: örök agglegényként, nem nősültem meg, mert akkor nem tudtam volna a megunt nőimet cserélgetni…
–Hát ez az – dünnyögte Péter – ez az.
–Mert, hogy mi a nő, egy ellő tehén…
–Igazad van – jegyezte meg Péter, s rátett egy lapáttal – Az én nejem bebiztosította magát a négy gyerekkel, aztán én meg, mint a járomba fogott ökör, termeljem a pénzt az eltartásukra.
–a nők a legnagyobb zsebrákok! Sőt, továbbmegyek, tulajdonképpen minden feleség prosti a maga módján. A testét, a porontyait adja cserébe a férje által teremtett jólétért. Csakhogy ebből nehéz kiszállni. A kurvát kifizeted komám, aztán viszontlátásra, kiteszed a celládból, s bezárod előtte az ajtót. Nincs visszaút.
–Hát, bizony komám gennyes dolog egy válás, meggondolja az ember a félrelépését – morfondírozott Péter, én meg adtam alá a lovat.
–Te is megnősültél húsz évesen, a feleséged is húszéves volt, csinos, harmatos virágszál. Most negyven évesek vagytok. Te még férfierőd teljében vagy, a nőd meg megereszkedett mellekkel, visszeres lábakkal, büdös leheletével rád csimpaszkodik… csak ilyen kis világvégi túrákon tudsz lazítani!
–hm… mondasz valamit, mondasz valamit – dörögte, aztán nem szóltunk többet
Hazaérve, zuhanyozás után ágyunkra vetettük magunkat, és mint a kicsavart citromok a plafont nézve, szótlanul hevertünk, míg az álom hímes szárnyaival be nem terített mindkettőnket.



Utóirat

Hogy mi lett a nagy kirándulás vége?
Péter még abban az évben beadta a válópert. Elvált rácsimpaszkodó családjától, és együtt él egy huszonéves reklámgrafikus fiúval Budapesten. Vidéki rezidenciáját családjára hagyta és a fővárosban folytatta vállalkozói karrierjét. A műanyagüzemet eladta és a pénzből beszállt egy befektetői társaságba. A legközelebbi utamon már édes kettesben találkoztam velük. S velem mi lett?

Örökre megundorodtam a női nemtől. Minden évben új fiúm van, s egzotikus utjaimon előszeretettel próbálom ki a bennszülött fiúk szerelmét. Kikísérleteztem egy fickósító italt, és meggazdagodván belőle, bemutatókat szervezek világszerte az ital azonnali hatásából. Hatvanévesen a bemutató csúcspontján, lehörpölök egy pohár szex-mixet és hatalmasra dagadt hímtagomra tűzve egy fiatal fiút, félóráig élvezem testének harmatos zamatát… a siker, mondhatnám, frenetikus. Csak itt súgom meg mindenkinek, hogy a pecsétgyűrűmben tartott kőrisbogárporból egy óvatlan pillanatban szórok egy kicsinykét a kommersz fickósítóba. Így megtunkolva aztán elámítom a potenciális vásárlójelölteket. Ők pedig mit sem sejtve beveszik a horgot, és literszám nyelik a johimbiből készült zellerrel tunkolt hagyományos nemi-vágy fokozót.

Jó, jó, de nem az igazi
Hogy mi az igazi nemi-vágy serkentő?
Minden napra új, fiatal szerető!