mert, ha akarod, ha nem,
hozzád tatrozok,
mint keser dallam, s a hárfa, mi megszülte,
rózsa s a harmat, mit egymáshoz fagy szegezett,
a holló, s a bal kereszt, melyen megpihent,
a vétek s a bûnös, kit megedzett,
erôs marok és a fegyver, mi belesímul,
fenyôtörzs kínja és kérge, mit fejsze hánt,
a sziklát csapó tenger s morajló visszhangja,
sírkövem s egy értetlen félmondat,
mit magányod vésett az oldalába