Újraolvasom az összest és az a véleményem, hogy veszíteni mindig lehet valamit. De ha magát veszti el az ember, azt soha nem találja meg. Ha van mit veszteni az jó dolog, mert akkor elmondhatjuk, hogy volt valamink. És szerintem ez számít. Az élet a fájdalmaival együtt szép, ha nem fájna, akkor nem is lenne élet. Nem?

Egyik ismerősöm abban a szellemben él, hogy mindig készülj a legrosszabbra, és akkor már csak jobb lesz. Ha mégsem, úgy pedig felkészülten várhatod. Valahol ezt látom visszacsengeni ebben az írásban is.

koszonom:)

ahh nadix, csak egyszeruen rosz kedvem volt es ossze-vissza irtam, egy almatlan ejszaka utani hajnalon pedig idekerult az eredmeny. Igazabol nem neveznem ezt a par sort semminek, max ieszto peldanak arra, hogy ilyet NE IRJATOK! :) se eleje, se vege, es talan igazi mondandoja sincs, csak ha magunk, magunknak, magunkban hozzatoldunk, de ez igazabol az en feladatom lett volna, h ne maradjon 'meddo' . Tudom tudom. (lehet egyszer meg nekiulok, es az eredmenyt osszehasonlithatjuk majd az alappal:)