Ki ne találkozott volna már valamelyik szekta, vallás vagy párt agitátoraival. Modern hittérítők ők. Fennen hirdetik, hogy csakis az ő közösségük az igaz isten imádók közössége. Én beengedem őket a lakásba és véget nem érő szócsatákba, keveredem a Jehovista, Mormon, Krisnás, avagy a Jézus szeretete egyház agitátoraival is. Éppúgy meghallgatom a különböző politikai pártok érveléseit is.
Nem más ez, mint harc lelkeink megnyeréséért. És ideig, óráig sikerül is nekik a polgárokat beterelni a hit akoljába. Miért sikerülhet nekik a tagtoborzás? A semmiből nőtt ki a szemünk előtt és combosodott meg a HIT gyülekezet. Ennek okának kell lennie felvilágosult korunkban. Mert azzal minden épeszű mai ember tisztában van, hogy amit a Biblia tartalmaz, az ,szép mese, és feltételes odafigyeléssel kell fogadni. Egy isten létezik csak: a Teremtő.
Az pedig, hogy ezek a csoportosulások mind a maguk szájíze szerint kreálnak maguknak istent azért lehetséges, mert az emberek nyájösztönére bazíroznak.
Az ember, társas lény. Társaságra vágyva, nyájban érzi magát biztonságban. A másik pedig a következő: mindenkiben van egy várakozás, hogy ott fönn megoldják a problémáját, majd az isten, a miniszterek, a pártvezérek, a polgármester, valaki segít.
Itt van a kutya elásva! Figyeljük meg, akik besorolnak a nyájba mind valahol kisiklottak, lelki gyógyírra, bíztatásra, jó szóra, esetleg anyagi segítségre várnak. Ha egyik szektában nem kapják, meg amire vágynak, akkor átsorolnak egy másikba. Van, aki a tizedik szektába lépett be, de ugyanígy van a pártokkal is. Vannak emberek, akik egyik választáson ilyen, másikon olyan pártra szavazgatnak. Kifordítom-befordítom, mégis bunda a bunda. De, még mekkora bundák vannak handabanda, igérgetésekkel tarkítva. A kutya bevenné megveszne tőle.
Miért van létjogosultsága ezeknek az ígéret földjét hirdető tömörüléseknek? Talán azért, mert az emberekben van egyféle sült galambra váró gén elrejtve. Mindenki szeretne felzárkózni, csillogni, jólétben élni, csak tenni nem akar érte semmit. Nem csodálkozom rajta, hogy az ilyenek csalódottan vándorolnak egyik pártból, vallásból a másikba. Lelke mélyén mindenki a boldogság, boldogulás Kékmadarát kergeti. El-elvéti a boldoguláshoz vezető utat és botorul a negédes mosolyú hit, és pártépítők csapdájába esik. Aztán, amikor a választási ígéreteknek bedőlve pajzsra emeli honatyáit, s ők hatalmon belül lesznek, már nem tudja számon kérni ígéreteiket. Ahogy istenen sem tudjuk számon kérni a nevében elkövetett vérzivataros tömeg-gyilkolászásokat, keresztesháborúkat, úgy az általunk megválasztottakat sem tudjuk lerángatni a bemocskolt piedesztálról. Én mindenesetre semmilyen istent és pártot nem ismerek el az én önvalóm istenén kívül. Mert ne feledjük: mindenki egy kis isten, és az istenek nem várnak a sült galambra!