Egy szeptemberi napon történt az ominózus eset. Titkára jelentette, hogy egy Péter nevű ember, aki kereszténynek mondja magát, kér kihallgatást (vagy meghallgatást) tőle. Pilátus maga elé engedte őt.
Pilátus a sasos trónszékben ülve fogadta a belépőt. Péter megállt tőle három lépésre és fejét biccentve így szólította meg.
- Kegyelmes kormányzó, jó szívvel kérünk tégedet, hogy engedélyezzed és aláírásoddal erősítsed meg kérelmünket egy imahely építéséről.
Pilátus visszakérdezett.
- Heródes tud róla?
- Természetesen Uram! Ő már aláírta kérelmünket. Szeretnénk, ha te is megerősítenéd, hogy nyugodtan és békében építhessük fel szentélyünket.
- Rendben van, és engedélyezem ember, de tudod-e, hogy a zsidók országában élsz, sőt, ha nem csalódom, te magad is zsidó vagy. És ez az ország vallásállam. Ha én engedélyezem, ezt a zsidó vallástól idegen vallás gyakorlását, sőt elősegítem azzal is, hogy helyet adok nektek, akkor ez azzal fenyegethet, hogy a zsidóknak újabb okot adok személyem elleni támadásokra. Esetleg zavargásokat szítanak és a helytartói állásomba, kerülhet. Nagy a kockázata ennek, ember.
- Imádkozunk érted helytartó, a mi Istenünk segít neked. Nemes cselekedeted elnyeri méltó jutalmát.
- Gondolod? - töprengett a kormányzó és egy fügébe harapott. Péter tovább győzködte őt.
- A mi Teremtő Istenünknek végtelen a hatalma. Ezzel a jócselekedeteddel elnyerheted eddigi bűnös cselekedeteidnek a törlését.
- Lehet. A te Istened megbocsát nekem, de a zsidók nem! Meglásd, még letaszítanak engem! Érzem, hogy a zsidók kikészítenek, Viteliussal is összefogtak ellenem. Befeketítettek Rómában. A császár maga elé rendelt. Ha hamarosan nem történik valami, a zsidók intrikáinak áldozatává válok. Nincs az az isten, aki megmentene engem a császár haragjától.
- Uram, bízzál bennünk és Istenünkben! Engedélyezzed a templom felépítését és hitünk legális gyakorlását!
- Jól van, add az iratot! Aláírom, de mosom kezeimet. Ha tényleg olyan hatalma van a te istenednek és megmenekülök, akkor gazdag pénzadománnyal és a keresztény egyháznak tett kegyelmem gyakorlásaként még a tized (egyházadó) szedését is engedélyezni fogom Júdea és Samaria tartományokban. Na, megegyeztünk?
- Uram, hálánk az égig ér! Imádkozunk érted.
- Úgy legyen! - mondta Pilátus, és aláírta az okiratot.
- Ezzel vette kezdetét a keresztények legalitása. Az épület készen állt, hiszen Simon-Péter házát alakították át. Mégpedig olyan védművel látták el, hogy abba a keresztény hívőkön kívül idegen élve nem juthatott be. Az imatermet hófehérre meszelték és az oltár mögött a főfalon, elhelyezték az eredeti keresztet, amelyen Jézus vértanúhalált szenvedett. Egy ezüstborítású ládában helyezték el a halotti leplet. Készítettek egy díszes faragott tabernákulumot, amelyben az első kézzel írott Szent Bibliát, Jézus kelyhét és a Jézus testét jelképező szent ostyákat helyezték el.
A közös istentiszteletek, keresztelők és esketések valamint más szent ünnepi alkalmakkor a tabernákulumban őrzött kegytárgyakban szolgáltatták ki a híveknek az úgynevezett oltári szentségeket.
Bár sokat nyomott a latban Pilátus perében ez a kegyes engedménye, Tiberius a szabad vallásgyakorlat engedélyezése miatt hajlott volna az ellene felhozott vádak elejtésére, viszont a letaszításán munkálkodó zsidó lobby Vitelius által tüzelte ellene a szenátust. Mindenesetre Pilátus haladékot kapott a Rómába való megjelenés és ítélőszék elé állás idejét illetőleg.
A zsidók azonban egyenesen Jahve arculcsapásának vélték azt, hogy éppen a szent városban, Jeruzsálemben engedélyezték egy általuk szektának minősített vallás gyakorlását. Mivel a kis Szanhedrinnek joga volt ítélkezni vallási ügyekben, nem tekintették elégségesnek Heródes és Pilátus engedélyét, és maguk elé rendelték Pétert és apostolait. Tehát, újra szembe kellett nézniük a Zsidó Nagytanácsnak aposztrofált kis Szanhedrinnel. Péterék vállalták a kihívást. Egyben elhatározták, hogy megleckéztetik a zsidókat.
A Szenátusban több napirendi pont is szerepelt, melyet sürgősen meg kellett vitatni és dönteniük kellett, mielőtt a császár elé terjesztik jóváhagyásra. Így a mi szempontunkból két döntésre váró intézkedés szerepelt napirenden.
Az egyik Heródes Antipas személyes kérelme arról, hogy eddigi hűséges szolgálatai elismeréseképpen tegyék őt meg egész Palesztina tényleges királyának, ami egyúttal azt is jelentené, hogy az ingatag és könnyen megvesztegethető Pilátus helyett ő venné át a helytartó tisztét is.
A kérés egybevágott a Vitálius által felvállalt zsidó vádakkal, melyekben Pilátus elmozdítását kérik, ártatlanok kivégeztetése és békétlenség szításának vádjával.
Heródes és Pilátus megidézését rendelte el a Szenátus. Heródes eleget téve az idézésnek, nagy pompával és méltó kísérettel meg is jelent Rómában és lakomát lakoma után rendezett, hogy kincsekkel és ajándékokkal minél több szavazatot szerezzen királyságának megerősítése számára. Sikerült is neki sok szavazatra szert tennie ez ügyben.
Pilátus viszont habozott és egyre halogatta a Rómába való utazását. Távollétében felfüggesztették funkciójából, mely a vádak alóli tisztázódás idejére szólt, és addig a teendőket a császár megerősítése után Heródes látná el.
Az idős császárnak nem tetszett ez a sietség és habozott aláírni az okmányokat. Újabb vizsgálatokat követelt és az ügyek tisztázásáig, összeesküvéstől tartva letartóztatta mind a két negyedes királyt: az éppen Rómában időző Heródes Agrippát (Caligula legbensőbb barátját, cimboráját) és Heródes Antipast a helytartói címre pályázó másik királyt. Pilátust pedig azonnal maga elé rendelte és két cohors veterán gárdistát küldött elfogatására.
Így történt meg az, hogy egyazon cellában várta sorsának alakulását a két tényleges és a legális zsidókirály.
Pilátus értesülvén a cohorsok érkezéséről végső elkeseredésében Péterhez fordult, hogy váltaná be megmentésére tett ígéretét. És a csoda hamarosan bekövetkezett: Péter megjelent Pilátus előtt és így folyt le kettejük párbeszéde.
- Na Péter, most mutasd meg, hogy mit tud a te istened: bajban vagyok, mentsél meg általa!
- Uram, imádkozzunk istenhez, és szavunk meghallgatásra talál!
- Te Péter, én nem tudok imádkozni! Segíts!
- Uram, én mondom a szöveget, te meg utánam mondod!
- Kezdjük!
- Teremtő Isten, ki vagy a mennyekben, hallgasd meg könyörgésünket és ne hagyd, hogy nagy jótevőnket Pilátust elveszítsék ellenfeleink! Nagy szükségünk van rá, hogy zsenge, épülő egyházunkat oltalmazza az ármány és a ránk törő ádáz gyűlölet ellen! Mentsd meg uram őt, most az egyszer! Ámen.
Az imát végigmondták, és mély csendben várakoztak. Hamarosan megérkeztek a hírnökök. Az egyik, a letartóztatási parancsot, míg a másik a császár haláláról szóló hírt hozta. Pilátus megdöbbenve hallgatta meg a két hírnököt és térdre rogyva így tört ki.
- Mégis csak van Isten! A keresztények istene megmentett engemet! Köszönöm neked Péter, köszönöm az istenednek és Jézusodnak! - mondta és szokása ellenére lelki feszültsége oldásaképpen megölelte Pétert.
Az események gyorsan követték egymást. A következő hírnöktől megtudták, hogy az agg császár mielőtt aláírta Pilátus leváltását és száműzetésbe való küldését, hirtelen szívinfarktust kapott és azonnal meghalt.
Garázda és egzaltált unokaöccsét, Caligulát választották meg császárrá. Caligula első cselekedete az volt, hogy kiszabadította cimboráját, Heródes Agrippát, és neki adta egész Palesztina királyságát. Heródes Antipast pedig száműzetésbe küldte. Pilátus ellen elejtették a vádat. Így menekült meg Pilátus, és lett új királyuk a zsidóknak Heródes Agrippa személyében.
Heródes Agrippa mindenben Caligula akaratát teljesítette és igen jó viszonyt alakított ki Pilátussal is. Úgy nézett ki a dolog, hogy felkarolták a keresztények ügyét és nem tettek vallásgyakorlásuk ellen semmit. Nem úgy a zsidók, akiknek csípte a szemét az új vallás diadalmenete és híveik egy részének az átpártolása. Maguk elé idéztették hát Pétert és társait.