(menekülés a tényszerű valóságból, a fantázia robotjával válvetve)


Egy írás lehet szép, lehet csúf,
Földbe ágyazott, szende téli álom,
lehet tavaszi ébredés,
nyári gyilkos penge-kés,
őszi belefáradt szürkeség, szmogban rejtőzködő veszteség,
Esőben mogorván tocsogó, ejtőernyő hozta háború.
Lehet kézzel írott, gépelt, nyomtatott, faxolt, festett, s fújt.
Lehet pornográf, s lehet aberrált, lehet vulgáris, lehet banális.
Lehet őszinte, benne a tabuk nélküli élet új szele,
lehet gondolkodó filozofikus, Kant ácsolta, Heidegger ráncolta,
lehet népies, s oly kies.
Lehet tiszta, lehet mocskos, vagy csak hajlamos…
Lehet színes, szivárványban csúszkáló,
fekete vagy fehér, etnikai harcok – utcai színtér.
Lehet gyermeki, felnőtti, akár terrakotta,
melyet az idő múlttá alakította.
Lehet véres, szenvedélyes, kulcsszavakkal eredményes,
lehet propaganda, ellen politika ráncigálta,
hatalom konstruálta, transzparensre nyomtatta,
bezárt nyomda, elhantolt csőcselék, véres az új nemzedék.
Lehet értelmetlen, oly mindegy nekem,
vagy csak idegen, érthetetlen-elérhetetlen.
Lehet hazug, s szer marta, díller adta, tű szúrta,
kanál dédelgette, pirula ölelte, infúzió adagolta.
Lehet füstös, büdös, kocsmai,
kávéházban szorongó, magassággal dacoló,
metrón olvasható, vonatból látható.
Lehet horror, dráma, novella,
lehet vaskós vagy csak vékonyka.
Lehet földalatti, vagy hegyek adta tibeti,
lehet természeti, nagyvárosi, tanyasi,
állati, bérház bűzében BÁRMI!

Csak olvassam, csak had olvassam, merüljek bele,
tengeralattjáró, kilőtt torpedó, föld felett járó,
képzelgésben vetődő, reflektorban bámészkodó,
el-el csukló, öngyilkos csukló, penge szántotta légtelen-lékhajó.

Csak had olvassam!
Nem akarok figyelni a világra, csak az előttem tornyosuló írásra!