Elfeledett érzelmek, s elfedett emlékek.
Kínok közt fetrengő emberarcú férgek.
Megnehezítik, nyomorrá teszik életem
Százszor adnak vissza minden sérelmet.

A düh, a feszültség, a félelem itt tombol,
Ólálkodik körülöttem, bármit lerombol,
Bárkit legyőz, bárkit akit az útjában talál
Megszállja, megőríti, végül eléri a halál.

Elveszi a jó barátokat, arcokat, álmokat
Reményt, társat, be nem teljesült vágyakat
De nem hagyja üresen a szívemben lévő űrt
Tovább kínoz, el nem hagy, sose könyörűl.

S csak küzdök tovább e monoton világban
Élet és halál ura ellen, folytonos hiányban
Maradék erőm összegyűjtöm, utolsót kiáltok
Kínzóim jutalma legyen örökké tartó átok!