Nakonszipánba vágyom mindig én,
Hol a jókedv és vidámság égig ér.
Nem dolgozik senki, mindenki henyél,
A tunya lustaság zsigereinkben él.

Odavágyom, hol fán terem a kenyér,
Hol sima és nem kérges a tenyér.
A szeretkezés és a libidó csúcsra jár,
Minden férfire naponta öt nő vár.

Nakonszipánban foszlós a kalács,
Minden nő mellé jár egy jó tanács.
Vigyázz a nővel, mert besttye lélek mind,
Ha rossz nőre teszel szert, vállalod a kínt.

Nakonszipánban, minden nő öledbe hull,
Érett gyümölcsként kéjkelyhe röhögve virul.
Szemérem ajkait kibontanod nem nehéz,
Munkálkodj rajta, hogy ne egye a penész.

Nakonszipánban mindig kék az ég,
A munka gyötremeit elfedték rég.
A kékharisnyák uralma az egekig ér,
A gaz himpelléreket, kiherélték rég.