G Y Ü M Ö L C S Ö K

A cseresznye csinos , kiváncsi lányka ,
pirosa kacsint rád , csábít a fára.
A meggy már másként dobog vérszín szívvel ,
s az édessel savanyút elegyít el.
Az almák között van puhább , keményebb ,
nyárban , őszben fajtájuk szerint érnek:
van fenséges , napot idéző sárga ,
másiknak fanyarzöld a hallgatása ,
ez rózsás arccal bízik , az már töppedt ,
s ráncot ráncol a korai örömnek.
Mézdalú körték dúdolgatón néznek ,
elbűvöli őket darázs-igézet.
Ribizli , egres , kedves kis bohócok!
Jóízű mókát olykor elémhordtok
és gyermekkorom fut felém nevetve ,
ha a tortán eper kacagó kedve
vagy görögdinnye gördül ki a nyárból
a nagy piacra vissza-visszavágyón.
Nemes szőlőt dícséri lantos lantja:
fürtjében arany fény csillan aranyra ,
s mikor kihúny e fény , hát fent az égnek
csillagai várón egymásranéznek.
Ó , gyümölcsök , kicsit emberi lények!
Facsont koppan , zörren , s amit beszélek
őszömből jön , mikor dió a fáról
a földre hull le , ha erős szél rászól.
Nincs szüretem , de látom azt a Kertet
ahol gyümölcs-látszatok megteremnek.
Szőlőszemek olykor szemembe néznek ,
de máris várnak vándor messzeségek.
Miért megyek , én sem tudom , de olykor
mégis érzem: egy Csillag így parancsol.
E Csillag tett meg könnyesnek , szegénynek ,
mégis: Ő adta át a messzeséget.
Szüret helyett enyém gyümölcsös álom ,
s az hogy útjaim látó szemmel járom ,
s ha átkoznak is most Csillag , Varázslat ,
az én szemem más pillanatra láthat ,
egeken túli távol pillanatra ,
amelynek ékét a Te fényed adja ,
a Te álmod , mely került bármi vérbe , -
csak annak volt , van igaz messzesége.