Egyszerű boldogságlepel
vagyok, mit
hiába szőttek,
megmaradok
s növök,
belepek mindent,
semmi vagyok,
minden vagyok,
várlak, hiszen…
tudod,
Téged.

Szeretlek s
nevetlek,
akarlak,
mosolygok,
futkározok,
bukfencezek
s talpra esek…
szeretlek.

Ömleng lelkem,
hullámzik,
akár a Tenger,
kincs vagy nekem,
Kincs,
reám most
tekints
vagy nevem
ennyi lesz:
Nincs.

Sehol sem leszek,
csak méla
utakon,
haldokló
imákon,
gyönge
fuvallaton…

Elbóbiskolok,
hunyorgok
s mosolygok,
csak rád
gondolok,
tapsolok.


Mégis látni
akarok,
szemedben pihenni
így fogok,
s Érted vakon
meghalok.

Egymilliárd.

Csillaglepel vagy
már Te,
nem földi
eszme,
égi Oltalom,
néma hatalom.

Boldogságlepel
vagyok,
ki fagytól véd
Téged,
gyöngyből
faragott
Élet.

Éden.

Szeretlek s
nevetlek,
akarlak,
mosolygok,
futkározok,
bukfencezek
s talpra esek…
szeretlek.

2003. 08. 18.