Érzed? érzed?
talán most rendült
meg igazán az ég,
röpke életek mint
megannyi madár
röppen szerteszét,
jó érzés.

Vízesések hullanak alá,
örökkön zuhogó,
rejtélyes sugár…
…csodából faragott
fáklyaláng!

Csobognak, zuhannak
a hullámok,
csillámlik, oson a táj,
a táj, a táj,
állj meg! elesek.

Magam is hullanék,
ha tudnék,
de tudod a hitem…
Istent is szeretem
meg téged is.

Olyan vibráló, mostoha
lámpás e zuhatag,
én csak állok, forgok,
már roskadok,
s mégis kérdezem:
hová kell lépnem?

De szálljunk innét,
messzi egeken,
tovább, mint kellene,
s így érintsd a kezemet,
a munkámat,
a hitemet, mindent.

De mégis kicsordul
vétlen könnyem,
semmit se ért, kérdez,
s én csak tétován nézek,
elfordulok, félek…

Bocsáss meg nekem,
hullanék én is
Veled,
de kérlek
még egyszer, ezerszer,
bocsáss meg,
értem, Érted.