Nézem..
Ahogy a könnyeim az arcomra fagynak
és remegő kézzel gyújtok már rá
Megint..
Hittem, mert hinnem kellett
Jött és ugy ment el
Nem az fáj, hogy megint darabokban vagyok,
hanem, hogy megint kevés voltam a világnak
Mit kell még tennem?
Össze-vissza áramlok a fájdalomtól
a könnyeim a földet mossák.
Érzem a súlyukat, hogy újra szétestem
Érzem, ahogy árnyként élek és úgy
halok meg
Könnyeim hullnak, lemossák a szerelmet..
Félek, mert nagyon szétestem.
Gyémántcseppeket adok megint.