Nincs nyomorúbb annál, mint akit elfelednek.
Vársz, bizakodsz, reménykedsz,
De senkinek nem jut eszébe, hogy létezel.
Hittél, mert hinni akartad, hogy fontos vagy,
De rádöbbentél: senki sem szeret.
Csalódott vagy mert megaláztak-
És mégis felállsz, mint Jézus a kereszttel...
Szenvedsz, de fel nem adod.
Éltet a tudat, hogy több vagy,
Mint azok, akik ezt tették veled.
Tűrsz, kiterveled, hogyan fizeted
Meg a kapott sérelmeket:
Végül nem teszel semmit.
Megnyugodsz és megbocsájtasz,
De a történteket soha el nem feleded.
örökké ott zeng füledben az ítélet:
Nincs annál nyomorúbb, mint akit elfelednek.