Újsághír: „Egy 34 éves munkanélküli jehovista apa vallási tébolyában, négyéves kislányából a sátánt kiûzendõ, a kislányt a lábánál fogva fejét a falhoz csapkodta úgy, hogy annak agyveleje kiloccsanva, a gyerek szörnyethalt... Bár magánügyem, de rövid földi itt idõzésem (54 év) alatt a különbözõ szekták szervezõivel, prédikátoraival való találkozásaim minden alkalommal mély ellenszenvet keltettek bennem.
A szekták, szervezõi jól felkészült, kiképzett, az agymosásban jártas emberek, aki életcélul választották maguknak embertársaik szektákba szervezését. E cél érdekében minden eszközt bevetnek: prospektusok, szép, míves bibliák, ékesszólás és a paradicsommal való kecsegtetés mind- mind eszköztárukhoz tartozik. Nem teszek különbséget a jehovista, szombatista, marxista, metodista, mormon és egyéb az Istent és a Feltámadást zászlójukra tûzõ, a kétes jövõ homályába rejtett paradicsombeli jólét kilátásba helyezõ tanokat hirdetõk között.
Mind egy tõrõl fakad: hirdetik a földi szorgalom, tudás, tanulás, bölcsesség, gyarapodás és a tisztességes, dolgos munka árán való meggazdagodás, az ebbõl fakadó jólét élvezetének sátáni voltát. És szembeállítják vele a Biblia igazságát, de úgy, hogy csak az egy igazság létezik a földön. Tagadják és fölösleges, káros idõtöltésnek tartják a kultúra minden vívmányával való élést: tv, mozi, könyv, színház stb...
Lényegében nem más, mint a lélek elszürkítésére tett merénylet-kísérlet, a kívülrõl jövõ fény és tudás elõtti zsalugáter lehúzása, hogy aztán az elbutult embert manipulálhassák. Felemelem a szavamat mindezek a próbálkozások ellen. Mert aki az ember elõl elzárja a külvilágot, s helyette a lélek rabszolgaságát nyújtja az egyénnek, az nem más, mint a lélek újgyarmatosítója.
Több szektának a tagjait ismerem, akik eddig értelmes tagjai voltak a társadalomnak, és a mézes-mázos szónak, a tömegszuggesztiónak áldozatul esve a vallási és szektáns tébolyba süppedtek. Nem mind menekül, a legtöbb belesüpped, mert mit szóljak jólmenõ ügyvéd és vezetõ bírónõ házaspár barátaim szektába meneküléséhez, akik még gyerekeiket is bevitték. Nem volt rá semmi okuk, sérelmük, egzisztenciális bántódásuk... egyszerûen a lélek kicsorbulásáról van szó. Hogy miért pont velük jövök elõ?
Azért, mert ezek az értelmes egzisztenciák lesznek a fõ manipulátorok, akik a valóságban is lecsúszó középrétegeket szektákba szervezik, manipulálják a késõbbiekben. Mindig volt a társadalomban gazdasági és etikai válság. Nem lehet a válságokból a szektákba meneküléssel kitörni. A válságból csak értelmes, céltudatos munkával lehet kilábalni. Nem lehet a jelent egy fekete ruhával letakarni, fejünket a homokba dugva csupasz fenekünket az ég felé fordítva a mennyországba való jutás ígéretével az Úrhoz fohászkodni. Nem elég! Nem a másikban kell látni a sátánt, s fõként nem családtagjaink s végül önmagunk kiirtásával kell a sátánt eltiporni.
Mikor jön már rá az emberiség, hogy se sátán, se isten nem létezik itt a földön. Az Isten és a Sátán miután megteremtették közös mûvüket a Földet, s benépesítették azt gyermekeikkel, velünk, magunkra hagytak, és levették rólunk a kezüket. Amikor Isten az annyiszor visszasóvárgott paradicsomból a lelkeket kiûzve emberi testbe kényszeríttet bennünket, akkor végleg döntött: nincs visszaút! Döntése megváltoztathatatlan, az embernek a földön, a jelenben és a jelent építve kell élnie.
Nem lehet csalárd módon, illuzionista módszerekkel megvásárolni a paradicsomba való beutalót. Ez smafu, lejárt lemez. Hiszékeny és sérülékeny az emberi lélek. De csak egy bizonyos határig, mert amikor ráébred, hogy kijátszották, s mindenétõl megfosztva a lelkét is el akarják venni, akkor fellázad, és lelkének gúzsbakötõi ellen fordul.
Éppen ezért tagadok minden lelki mételyt: vallási és egyéb szekták prókátorainak beszervezési kísérleteit, a pártok és izmusok uniformizálásait, falanszter próbálkozásait. Nem szabd játszani az emberi lélekkel, visszaélni az õszinte hittel, mert az visszaüt. A tiszta célú, önsegélyezési alapokon létrejövõ szervezõdések mellett török lándzsát. Egységben az erõ alapon, az önkéntes gazdasági szervezõdéseké a jövõ. Így lehet csak összefogva, monetáris és gazdasági szervezõdésekkel kirángatni magunkat hajunknál fogva a gödörbõl.
Hogy mi lesz a lélekkel? Hagyjuk meg mindenkinek a lélek szabadságát, a lelki és szellemi kiteljesedés örömét, s ne próbáljuk meg manipulálni a tömegeket, mert esetleg úgy járhatnak a lélekkufár, szektaszervezõ manipulátorok, mint a szerencsétlen négyéves kislány, hogy az általuk a paradicsom ígéretével bebóvlizott, kétségbeesett tömeg csapkodja õket az általuk emelt hazug szentélyeik falához...
A nép felnõtt, tudja, mennyit kér az Istenbõl, az igékbõl és mit hisz el a Bibliákból. Isten bennünk van, hiszen amint szellemünket testünkbe zárta, velünk maradt. Mindnyájan egy-egy kis istenek vagyunk hát, s tiszteljük a másikban is istent. És ha ezt a szabályt betartjuk, akkor elõbb-utóbb itt a jelenben is megtaláljuk a paradicsomot, s nem kell illúziókat kergetve becsavarodnunk. A jelentagadóknak nincs helye egy egészséges társadalomban. A jelent formálóknak annál inkább! A jelent formálva építjük a dicsõ jövõt!