Bárcsak tündér lehetnék
És repülhetnék…
De embernek születtem.
Földhöz köt minden.

De egy napon eltűnök,
A messzeségbe repülök.
Szárnyaim megkapom,
S velük együtt bűbájom.

Szelek szárnyán,
Túl az Óperencián.
Varázslatos vidékeken,
Csodaszép réteken.

Belenézek a tengerbe,
S rabul ejt mélysége.
Hozzám szól,
Hívogat…

De vonz a végtelen,
Az ismeretlen,
Így elillanok,
Míg tündér maradhatok.

Lassan elszáll a varázs,
S vele az álmodozás.
Felébredek, s ezzel
Szárnyvesztett leszek.

Immár ember vagyok,
De a mágia már bennem.
Éjjelente visszajárok,
Tündérek közt táncot járok.

Álmomban mindig legendás lény maradok.
Fantáziám messze száll,
S újra fellegekben jár.
Ismét felfedezvén egy újabb világot.