Magányos árva lélek,
Kit senki sem ért meg.
Elvesztette az egyetlent,
Ki értette, hogy mit érez.

Most már őt is elvesztette.
Nincs, ki megértené,
Nincs, ki segítené.
Ha tehetné, eldobná életét.

De nincs is neki.
Csak úgy van.
Nincs élete.
Semmije sincs.

Volt egy álma...
Álmodott a boldogságról,
Régen látott barátjáról.
Régi arcok visszatértek,

Szép emlékek feléledtek.
Visszatért a régi érzés,
Elragadta a múlt varázsa,
S nem is sejtette a drága...

Ha tudta volna...
Hogy mindez csak álom.
De még ne szóljatok neki.
Végre boldog,

S nem gyötrik ezer gondok.
Bánata messze száll,
Míg lelke az égben jár.
Szárnyra kél...

Álomországba repül.
Édes álom ez,
Hát fel ne ébreszd.
Fájdalma végre enyhül.

Elringatja mese világa,
Felüdíti lelkét bűbája.
De közeleg a hajnal,
S visszatér a bánat.

De Te ne ébreszd fel,
Add vissza hitét,
Hogy van még remény,
S Álomországba visszatérhet még.