Ez a kis felsorolás nem öncélú írogatás. Rá szeretnék mutatni hol lehetne, a tévesen-nagyzolósan egészségügynek nevezett területen, további jelentős létszámcsökkentést eszközölni. A költséghatékonyság érdekében!
Mi az igazi költséghatékonyság a fentebb említett területen? No, ugye, nem találják ki, kedves és kedvetlen Olvasóim?!
Hát, kérem, az igazán hatékony költséghatékonyság az, ha 1. nincs orvos, és 2. nincs beteg. Persze, nem úgy nincs beteg, hogy az 1-el jelzett meggyógyítja a 2-vel jelöltet, mert az további - igen nagy - költségeket gerjeszt. Másképpen: úgy, hogy orvos hiányában a beteg "jobb létre szenderül" /ez orvos nélkül mindig kevesebbe kerül, mint orvosi segítséggel!/, vagy pedig a beteg nem tud orvoshoz fordulni /mivel orvos nincsen/, így nem lesz "regisztrált beteg", nem terheli-csúfítja a statisztikákat. Tudják, mint ahogy a derék "nem regisztrált munkanélküli" sem növeli a munkanélküliek számát, különben, hivatalosan már nincsenek is Kismagyarországon munkanélküliek, csak "állást keresők", oszt' mégsem szakadt le a plafon a nagy nevetéstől. /Talán azért, mert az is csak álmennyezet?/
Node, vegyük sorra a főbb orvosi szakmákat, nézzük meg kiket lehetne egy újabb széllelbélelt ötlettel szélnek ereszteni!

SZÜLÉSZ. Náluk radikális létszámcsökkentést javasolok, mert 1./ az ész ne szüljön semmit, eddig ilyen szülésekért még mindig megjárta, 2./ Hungaryban egyre kevesebb a szülés, mely utóbbi tendencia várhatóan tovább tendál majd. Micsoda megtakarítási lehetőségek!

NŐGYÓGYÁSZ. Nőgyógyász is sokkal kevesebb kellene! Gondoljuk csak meg: a nők hagyományos, fériakat sújtó bajai /szüntelen fecsegés, hiúság, pénzkéregetés, vásárlási mániák stb./ nem orvosolhatóak nőgyógyászok által, kismiskák ők ehhez! A női természettel szemben még a természetgyógyászok is tehetetlenek, csillagjuk akármennyire felmenőben.

ELMEGYÓGYÁSZ. Az igaz ugyan, hogy iszonyú sok Hungarian elmeállapotával baj van, - ám ezen talán segíteni tudnak az elmegyógyászok?! A legkevésbé sem. Ki kell szórni ezt a tehetetlen társaságot!

IDEGGYÓGYÁSZ. Kismagyarország lakosainak túlnyomó része ideges, a többi pedig idegesítő. Ez igaz. Ám idegesség, idegesítés a Szent Piacgazdaság abnormalitásának normális velejárója. Nem kellenek hát ezek az ingyenélő ideggyógyászok, idegesek és idegesítők eljátszanak egymással nélkülük is!

SZEMÉSZ. A szemészeket neki kell vágatni a vakvilágnak, - de nem szemészként! Nincs rájuk szükség. Talán fentről azért hintenek port az emberek szemébe, hogy lent a szemészek kimossák?! Jobb minél kevesebbbet látni, sőt, bizonyos eseményekre, dolgokra a legjobb oda se nézni!

FÜL-, ORR-, GÉGEGYÓGYÁSZ. Ilyen szakmájú orvos teljesen felesleges! Minek fülelni az állampolgárnak, mondjuk, lelkiismerete szavára? Nem jobb neki, ha süket? Minek kiszimatolni bűzös ezt-azt, ha még a parlamenti ad hoc vizsgálóbizottság is elfordítja ezeketől kényesen féltett orrát? No és minek engedne ki egészséges hangokat, szavakat, mondatokat a gégéjén, ha nem akarja, hogy megszorongassák a gigáját?!

BELGYÓGYÁSZ. Belgyógyászokból feleannyira sincs szükség! Sok ember beltartalmát már csak azért sem érdemes vizsgálgatni, mert az illetők kültartalma sem ígér semmi jót.

KÖZEGÉSZSÉGTANÁSZ /újabb nevén megelőző orvostan szakorvosa, a rendszerváltás után átkeresztelték ugyanis, de nem tudom, hogy Keresztelő Szent József, Antal, Pál vagy kicsoda tette ezt, annyi bizonyos: nem Keresztelő Szent János/.
Náluk ugyan a közelmúltban is létszámcsökkentés volt, de, véleményem szerint, nem kellő mértékű. A közegészségügy ugyanis képes ontani a költséges ügyeket, mert, például, ha a közegészségügyi hatóság szakorvosa észreveszi, hogy X magáncég a folyóba bele..., vagy a közterületre rá..., esetleg a közlégbe azt ereget..., no és hogy a közérdeket le se...., hát máris ott lehet az újabb, és újabb, költséges ügy. Ám, ha kevesebb orvos tevékenykedik e téren, akkor kevesebb ügy van, mert kevesebb szakember kevesebb disznóságot vesz észre, sőt, ha nincs ilyen szakember, akkor csak a kis tudatlan egyén sejthet ezt-azt, aki egy kis senki, vagy esetleg egy civil szervezet, de az meg - főleg két választási periódus között - gyakorlatilag nagy senki. /Utóbbi őszinteségért elnézést, dehát ez a meztelen igazság, hiába öltöztetik díszes szóruhába./

BŐRGYÓGYÁSZ. No, itt rossz hírt kell közölnöm, a létszámcsökkentés szempontjából. A bőrgyógyászok létszáma jelenleg nem csökkenthető, hiszen Kismagyarországon sok embernek nincs bőr a képén, mások meg olyan rossz bőrben vannak, megint mások nem férnek a bőrükbe... Jó bőrre meg olyan kevésnek telik...

SEBÉSZ. A közmondás szerint a baj nem jár egyedül, nos, gyakran a rossz hír sem. A sebészek létszáma sem csökkenthető. Igaz, sokat fejlődött ez a szakma, de azért leglényege maradt a nyissz! Márpedig a humán nyissz! nem tehető át költségkímélés céljából a marhavágóhídra /most nincsen háború. legalábbis hagyományos értelmében/. A sebész közeli rokonszakemberére, a traumatológusra is szükség van, nem a populáris reklámjelmondat, a "Mindenkit érhet baleset!" miatt, hanem azért, mert Hungaryban előbb-utóbb majdnem mindenkit ér is.

Folytathatnám a felsorolást, de hirtelen eszembe jutott valami. Mit strapálom én itt magam a mindenkori kormány helyett?! Nem szorul az rá erre, szépen létszámcsökkentget, utána pedig /az orvoshiánytól teljesen függetlenül/ felmegy a pulpitusra, és szemrebbenés nélkül kijelenti:
- Elég az orvos!
No és igaza van! Elég. Mindannyian elégünk. Helyesen mutat rá erre kéziratos nyelvemlékünk is, a Halotti Beszéd. Por és hamu leszünk. Ilyenkor legtöbb esetben már győz a költséghatékonyság. A Nagy Létszámcsökkentők ugyan még tovább sírnak egy darabig: nem lehet már szegény megboldogultnak nyugdíjat fizetni, szociális segélyt adni.
Én ilyenkor legszívesebben kölcsönadnám nekik a zsebkendőm: legyen mivel letörölni krokodilkönnyeiket!