Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-01-15 06:47:43
Megtekintve: 6140
Múltbanéző
Elröppent egy álom, el a pillanat,
Egyre távolabbról hallom a hangodat.
Elgurult emlékek morzsáit keresem,
Lelked kis tükörét, fiókomba teszem.

Feldereng egy mosoly, egy kedves mozdulat,
Egyre távolabbról látom az arcodat.
Kinyújtott kezem már, nem leli kezedet,
Vénülő szemem már nem látja szemedet.

Oly távolra mentél, jaj olyan messzire,
Hiába is várlak, soha nem érsz ide!
Elteszem a tükröt, el az emlékeket,
Lassan elfelejtem, majd-e kedves nevet.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-17 11:01:40
Az írás lényege,hogy valamilyen módon megfogja,rabuilesjtse az olvasót. örülök,hogy sikerült nálad ezt elérnem.
2006-07-17 10:43:24
Úgy hiszem, sikerült is neked, mert úgyan ezt éreztem olvasás közben.
2006-07-16 18:34:19
Ezt a verset lélektanilag ,hangulati elemekkel megtámogatva írtam meg,de úgy,hogy hetekig csiszolgattam mig elnyerte ezt a minden követelménynek megfelelő formáját.A versem célja,hogy egy magára maradt idősebb ember gondolat és érezelemvilágáról fellebentsem a fátylat,s megmutassam ezt a ,minden idős ,magányos ember életében ismétlődő pillanatot. Szinte látni a cselekményt.Ezt szeretem,ezt a stílust.Én minden írásomban egy viziót,egy képsort tálalok az olvasóknak.
2006-07-16 17:19:17
A verselés szabályival kapcsolatban nem tudok veleményt mondani, ezt megteszik az irodalmi kritikusok, de ha tartalmilag tetszik és hat a hangulatomra, akkor szívesen olvasom, megismétlem az olvasást. Ha nem tetszik, elfelejtem. Nem tudom, hogy van ezzel más olvasó. Ez a vers mondott nekem valamit, és el is gondolkodok ezen. Próbálok a múltba nézni.