Komolyan foglalkoznak a honatyák már hónapok óta a gyűlöletbeszéd és izgatás elleni törvény meghozataláról.
Elgondolkodtató, hogy a törvényhozás, a népből választott képviselők grémiuma, miként alkothat egy olyan törvényt, ami visszalépés a demokratikus vívmányok terén. A demokrácia legfőbb jellemzői közé tartozik a szabadságjogok törvénye. Ide tartozik többek között a gondolat, a szólás és a sajtó szabadsága.
Mennyi küzdelembe került, amíg a felvilágosult elméknek sikerült a világon általánossá vált cenzúrát megszüntetni! Hazánkban a rendszerváltás hozta meg az írott szó, a médiák és a gondolat szabadságát. Szépen fejlődésnek indult a könyvírás, kiadás, sokfajta lap és elektronikus média kibontakozása. Megvetően szólunk az utóbbi időben egyes iszlám országokban bevezetett vallásrendőrségről. Más szemében könnyű a szálkát meglátni, amikor a sajátunkban a gerendát sem látjuk meg!
Előrevetítenek ezek a törvények pár Orwelli gondolatot. Az újságok száz oldalasra fognak duzzadni, s 90%-át a vélt és valós sérelmek megválaszolása, kontra - rekontra követi egészen a csillagos égig. Aztán, ha ezt sikerül belopni a közéletbe, majd eljön az üdvhadsereg, gyermek és felnőtt védő gittegyletek felügyelet alá helyezett TV, rádióadások ideje. Az interjúk a következőképen játszódnak le: a beszélgető partnerek mellett jogi, alkotmány, erkölcs, hit és vallásügyi, pszichológiai, additológiai és egyéb szakértők ülnek. A riporter a kérdést papírra írva körbeadja, majd kijavítva felteszi a riportalanynak. A választ a riportalany leírja, körbeadja, s a helyes választ szóban megválaszolja. Kissé nehézkes, de legalább kitölti a műsoridőt. Nem lehet, itt kérem meggondolatlanul riposztozni, handabandázni! Aztán sorra kerül az Internet is. Minden Nett-vonalra rákerül a cenzúra lakatja. Kis szerkezetbe futnak be a kérdések, és átmenve a cenzorgépen megkapja a korrigált üzenetet a címzett. Ugyanígy a válasz is átfut a szerkentyűn, és így tovább. A weblapokon, irodalmi portálokon nem lehet majd önhatalmúlag feltenni írásainkat, hanem megcenzúrázva, kiherélve, csonkítva, kerülhet a weblap portáljára, vagy letiltva, fel sem kerül a lapra.
Nem gatyázunk, ráncba kell szedni ezt a demokráciában elfajult, halandzsázó, fecsegő népet.
És feljő az erénycsőszök és cenzorok napja: egyszer csak mindenki igennel és nemmel fog társalogni. Nagy csoda! A számítógép is igen és nem kapukból áll, mégis mennyi csodára képes.
Nincs vége, mondjam még? Hát mondom: Kaffkai rémálomként felrémlik a jövő - megszületik a gondolatrendőrség.
Minden megszületendő csecsemőnek beültetnek egy csippet az agyába, mely jeladóként azonnal közvetíti az egyén gondolatait a gondolatrendőrségnek, ahonnan perceken belül megjön a válasz, s a helytelen gondolatot rögtön törli a szerkezet. Ez lesz aztán az igazi!
Hát, ha létezik túlvilág, akkor már látom a két nagy imposztort: Hitlert és Sztálint a pokolban örömtáncot járva, összekapaszkodva járják a guggolóst a forró szurokkal teli üst peremén...Az üstben pedig saját levében fő a gondolat és véleménynyilvánítási szabadság szent eszméje. Én amondó vagyok, hogy a lakosság által fizetett törvényhozók agyába kellene először beültetni ezeket a cenzorgépeket, hogy sötét, balgatag gondolataik a szavazás előtt megjelenjenek a lakosság készülékein, s a lakosok egy Emaillel kiüthessék agyukból még a gondolatok csíráit is. Szürkülj világ, szürkülj!