Nem régen szabadult húszéves börtönbüntetéséből egy Dunaújvárosi lakos. Kálváriáját egy év óta szenzációhajhász médiák időnként meg-megszellőztetik. Majd végleges kiszabadulását első oldalakon hozva, kárörvendő jóslatokkal megfűszerezve tálalták nekünk, a köznépnek.
Miről is van szó? Egy tizennyolc évesen gyilkosságban résztvevő embertársunk húsz évet börtönben töltve, levezekelve, tettét ezerszer megbántva a zene lélekgyógyító eszközével élve, kitanulta a kántorságot. Orgonálással kívánja megkeresni kenyerét az elkövetkezendő időkben.
A gusztustalan az a médiákban, hogy az ügyvéd, a nevelő- és vizsgálótiszt szájába adja, hogy "ilyen elvetemült, tettét meg nem bánó kegyetlen gyilkossal még nem találkoztak..." Ezt leírva, és a köz elé koncul dobva, az egyszerű polgárt elborzasztva, eleve kudarcra ítéli a beilleszkedését. Kijelenti az egyik cikk: "nem lesz olyan plébános, aki kántorul megfogadva megengedi, hogy egy elvetemült gyilkos orgonáljon az erkölcsös híveknek!"
Ez ordító! Ha olyan mély a lakosságban a keresztényi öntudat, a tisztesség és erkölcs iránti késztetés, akkor feledkezünk el a krisztusi alaptanításról: a tékozló fiút keblére ölelő apáról, a bűneiket felvállaló Jézusról, aki a bűnbocsánatot, mint az újrakezdés alapesélyét szögezi le.
A napokban kiszabadult ez az ember. Húszezer forinttal a zsebében beköltözik üres dunaújvárosi lakásába. Bekopogtat az újonnan épült Jézus Szeretete Temploma nevet viselő új templomunkba.
Kellenek a templomszolgák, takarítók, sekrestyések, kántorok, orgonisták...
Kérését vagy meghallgatják, vagy elutasítják.
Ha a nevéhez hű marad az új templom, akkor gondolkodás nélkül ad egy utolsó esélyt ennek az embernek a bizonyításra, a keresztény életre, a beilleszkedésre...
Ha elutasítják kérését, akkor kérdezem tőlük: "hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel Krisztus Királynak" Lehet sok mindenre hivatkozni. Arra, hogy a köznép meg fog botránkozni, bojkottálni fogják a templomot, ahol egy gyilkos a kántor, vagy betelt a létszám, satöbbi...
Isten nem azért adta egyszülött fiát nekünk, s áldozta fel bűneinkért, hogy szemforgató módon kilökjünk akár egy volt gyilkost is közülünk. Adjuk meg az esélyt ennek az embernek az újrakezdésre. Ha nem is mindjárt kántor, de legyen templomszolga, takarító, beugrós orgonista, de fogadja vissza a nyáj!
A rendszerváltás annyi ország rontónak adott és ad most is esélyt. Eggyel több vagy kevesebb, viseljük el és öleljük a többi országvesztővel együtt kebelünkre őt is! Megölt egy embert húszéve. Megbűnhődött érte. És akik bűntelenek maradtak? Azoknak van lehetőségük, neki esélye sincs? Adjunk neki is egy sanszot! Isten meghálálja ezt nekünk, s újra jobban fognak menni a dolgain
Sajnos egyik templomunkban sem kellett új orgonista. A szomszédos község ajándékba kapott Németországból egy új orgonát, orgonista nélkül. Nem kellett oda sem. Fogta magát, eladta lakását, és a Netten szerzett feleséggel meg sem állt egy Alföldi nagyvárosig.. Állítólag az asszony mellé kántori állást is talált magának.

Utóirat.
2005. október 28-án harangokat szenteltek az új templom számára. Vajon kiért szólaltak meg azok a harangok?