Félek, ha eljön a reggel.
Hová tévedtünk el az éjjel
álomsûrû erdejében,
mire emlékszem,
nem emlékszem.
Hosszú pórázra enged a lét,
kötéltánc,
mutatvány,
ha félrelép -
egy mozdulat -
hív odaátról, szállni majd
hangzó magányból.

Ne változz át, kérem az estét,
maradj így,
tökéletes kép.

Vagy ébredjünk tegnapi lázban,
maradjunk mindig a mában,
tegnapi csókod
ne vedd el,
ne változz át,
álomkarcolta sebekkel.
Várlak, hogy gyógyító kézzel,
vagy kék-fényû rézzel,
érintéssel
enyhítsem én is
a lázad,
- fejemben gondolatok fáznak -.

Ne változz át,
vagy
ne egészen,
kérem az estét, szerényen.