Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Vadvirág
Alkotások száma: 16
Regisztrált: 2006-01-09
Belépett: 2008-12-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (2)
Képgaléria
-Fotók (14)
Feltöltve: 2006-01-10 20:27:11
Megtekintve: 6034
A Dal
Minden percben mikor még
Fények táncolnak gyötrődő
Szívemben s kegyetlen jég
Támad arcomnak, s tülkölő
Jajjal kapkodok utánad
Levegő!

Érzem, hogy hasít szívembe a bánat
Érzem, hogy kólint fejbe a halálnak
Gúnyos szava:
Gyere haza!

Ne nyújtsd a kezed hasztalan segélyért!
Ne fizess csalódást a halgatag reményért!

Gyere és alhatsz békében
Sem hidegben, sem melegben
Sem napfényben, sem homályban

Itt, itt e langyon szobában
Hol a halál dúdol
Rejtelmes magányban.

És én mégis kapkodok
E dohos lég után
Pedig hallom a Dalt
E kormos lét után
dúdolni...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-09-07 21:33:02
Ügyesen felépített, szépen megírt mű. Elismerésem!