Komolyan mondom, zavarban vagyok, amikor az Uniós kompabilitás jegyében, a magyar agrár és élelmiszeriparban olyan radikálisan, gyökeres változásokat kívánnak végrehajtani, hogy megáll az ember esze.

Kezem mindjárt azzal, hogy törvényerejű rendelet írta elő számunkra ezév szeptember. 1-től a moslékkal való hizlalás megtiltását. Elgondolkodtató a dolog. Szerintük, a válogatás nélkül összeöntögettt konyhai, éttermi ételmaradék ártalmas, és sértő a disznókra nézve. A disznó is ember! Nem úgy van az, hogy csak fogjuk magunkat, feltesszük az üstbe a moslékot, szórunk bele korpát, száraz kenyeret. Aztán rottyantunk egyet rajta, megkavarjuk a moslékkavaró lapáttal és nesze neked, elé öntjük a disznóknak.

Eszi, nem eszi, nem kap mást! Hogyisne, még elcsaphatják a hasukat, akkor aztán adhatjuk nekik a széntablettát. Vagy, ha esetleg szorulást kapnának tőle, akkor meg vödörszámra lehetne velük itatni a hashajtó gyógyvizet! Még, mit nem?

A disznókat sterilen kell tartani, padlófűtéses, betonozott ólakban, ahol a trágyalé egyből egy tartájba folyik, a trágyát pedig automatikusan mozgó konvejor húzza ki tízpercenként alóluk. Méghogy a disznók, disznó módra a trágyalétől iszamos, trágyában fetrengjenek, na nem! Új világ kezdődött. Az Unio-ban mások osszák a lapot nekünk. Igazodnunk kell! Ihaj, csuhaj:" Szomrú disznószar, de megrepedeztél!" - sugallja a nóta.

Ja, hogy mi lesz a moslékkal? Hát, itt van a rákfenéje a dolognak. Külön, zárt, steril tartályokban kell a megsemmisitőhelyre szállítani, saját költségen. Plusz, a megsemmisítésért is fizetni kell-enne.
Mit csinál a szemfüles magyar? Legelőször is, mócsinggá zúzza, darálja a moslék nagyrészét és beleengedi a lefolyón keresztül a szennyvízcsatornába. Vagy eldugul a lefolyó, vagy nem. Igenám, de ezt a törvény bünteti. Márha tettenérik őket.

Merthogy szennyezik a szenyvízcsatornát. Eszméletlen! Hát a szennyvizet a beleöntögettt mosó, mosogatólével, fürdővízzel, a WC -beürített fekáliával, nem szennyezzük? Viszont,a halaknak táplálékot nyújtó moslékkal igen. Ki érti ezt?

Na, de nincsen vége, mondom még! Az élelmesebb konyhákon nem fizetnek a moslék elvitelért, megsemmisítésért, hanem a jólbevált kispolgári, antivilágbeli módszerekhez nyúlnak vissza: szelektálnak, széjjelválogatják a maradékot. A húsokat összedarálják, és kotletteket, fasírtot készítenek belőlük. Aztán még ki tudja, miként hasznosítják a köretek nagyrészét is. Lényegében csak a copákákat, csontokat gyűjtik össze. Mondom, ez nem vonatkozik a magára valamit is adni akaró konyhásokra! Akinek nem inge, ne vegye magára!

Eddig a hizlalók, naponta elvitték a moslékot a konyhákról, a boltokból a megmaradt száraz kenyeret, péksüteményt. Most ezzel is bajban vannak. Viszont már városunkban kialakult egy olyan szokás, hogy zárás előtt egy órával,a hajléktalaszállókra szállítanak a megmaradt kenyérből és péksüteményekből.Sőt,ha szegény ember jelenik meg, és vannak naponta visszatérő családok,magányosok,akkor ingyen odaadják a megmaradt árút, hogy másnap friss pékárúval csalogassák be a vásárlókat.

Hallottam már olyant is, hogy a szétválogatott, még fogyasztható ételmaradékot a hajléktalanoknak és a bebetérő ágrólszakadtaknak mérik ki, elvitelre, ingyen. Nemes gesztus. A disznóknak tilos, embernek szabad a moslékot elfogyasztania. Nemes, karitatív cselekedet UNI-ós uraim! Brávó!

Mondjam tovább? Mondom még!
Rendelet tiltja a kacsák és libák erőszakkal való táplálását (zsíros kukoricával való tömését). Ez állatkínzásnak minősül. Éppenezért a magyar libamájat, ami kétszer, háromszor nagyobb és ízletesebb a nem tömött Uniós libamájnál, kitiltották Franciaországból. Sőt odáig vetemedtek a libamájtermelő francia gazdák, hogy megállították a libamájat szállító magyar kamionokat és kiborogatták a tartalmukat a földre.

Aztán a libatoll. Megtiltották a libák tépését. Kinek az érdeke? Biztosan nem a libáké, mert nyáron melegük van a tolltól, ezért kell őket megkopasztani, hogy aztán őszre kinőjön a téli tollazatuk. Ugyanúgy, mint a birkákat is meg kell nyírni, de azokért nem óbégatnak az állatvédők. Hogyisne, a birkagyapjú kell a szövetiparnak. A pehelytollat, meg műanyaghabból készült pehellyel lehet helyettesíteni, Nemigaz? A bankok és multik által buta libaként megkopasztott állampolgárokról és a birkaként megnyírt munkavállalókról nem szól a fáma.

Mondjam tovább, Mondom még!
A tolyótyukokat nem lehet csak meghatározott létszámmal ketrecbe zárva tartani, mert kitör a kannibalizmus közöttük. Sőt, napi 8 óra alvást kell nekik engedélyezni. nem szabad éjjel. nappal égetni a lámpát, mert ez állatkínzásnak minősül. Igaz, hogy a tojástermelés rovására megy, de kit érdekel a hozam. Majd kompenzálja őket a kiesett haszonért az UNIO.

Aztán, hallom, hogy kísérleteket végeztek, milyen zenére tojnak jobban a tyúkok. Vannak tojató programok. Állítólag klasszikus orgonamuzsikára, nagyobbakat tojnak. Sőt Mozart vígoperáinak dalbetéteire még táncra is kerekednek a jószágok. Bartók Allegro Barbaró kantátájára sárgább a tojás sárgája. Most azon kísérleteznek, hogy végtelenített magnószalagról mai magyar költők verseit szavalják nekik. Ettől a falra másznak, és lekaparják az oltott meszet és keményebb lesz a tojás héja.

Mondjam tovább, mi van még?
2006-ra az összes állatkertet UNIO-konfortossá kell tenni. Nem lehet sanyargatni, ketrecben tartani a szegény párákat, hanem szép, tágas, fűtött kifutókkal, csobogó patakokkal, szökőkutakkal, pálmaligetekkel berendezett modern állatkertekké kell átalakítani, az ósdi, büdös magyar állatkerteket� fő, a komfortitás.

Istenem, de nagy is az isten állatkertje! Jó, jó a vadállat is ember! Jogai vannak nekie. És, akkor felteszem szerényen a kérdést. A hajléktalan, a létminimum alatt tengődő, az üresen álló tartaléklakást feltörőkkel, a viskókban, putrikban élő páriákkal törődik valaki? Kérdik-e tőlük, nem kellene nektek villany, víz, fürdőszoba, gázfűtés, emberibb otthon? Nem, őket nem szólítja meg senki. Eddig azthittem csak Indiában vannak kasztok. Tévedtem. Nálunk is kilakult már a kasztrendszer. Vannak a milliárdos, milliomosok, a munkából élő lassan lecsúszók középrétege, és lagalul helyezkednek el a páriák.

Most akkor, ki beszél itt jóléti rendszerváltásról? Honatyáink negédes böffenésit hallgatva a nép szürcsölgeti a politikai moslékot, amivel nap-mint nap nyakonöntik. Hozzá pedig issza pártvezéreink szájából fröcsögő csicsát. Ha eltelik velük, akkor még a médiákból ránkzúditják az igérgetések maszlagját. Nem az állatok, mi fogjuk megenni, a belénk tunkolt moslékot, ha nem akarunk úgy járni, mint a Toldi lova. Mire beleszokunk az Újvilágba, kilóg az ülepünk a lyukas nadrágból, kifordítjuk üres zsebeinket, mint jó miniszterelnökünk színpadiasan megtette a médiák kedvéért.
Mondjam, tovább? Nem mondom. Rohanok a kifőzdébe, mert lemaradok a moslékosztásról�