Már vagy négy-öt napja bolyongtam a vad cserjékkel benőtt félsivatagi tájon, bogyókkal, lárvákkal és gyíkokkal táplálkozva, amikor egy nagy kopár hegyhez értem. A hegy csupa homokkő szikla tömegéből állott, s falanszterként tornyosult fölém. A meredek hegyoldalakon kőszáli kecskék ugrabugráltak. Emberi életnek sehol sem látszott nyoma. Már-már a végső kimerültség határára érkeztem, amikor fölém borult a csillagos, hideg éjszaka.
Mély, kómaszerű, didergő álomba merültem. Hajnalban a felkelő nap sugara ébresztett. És, ahogy kuporgok homokba vájt gödrömben, egyszercsak kecskemekegést hallok a távolból. A zajok közeledtek, és egy puhaszőrű fehérkecske bújt hozzám, élőre melegítve. Rózsaszín nyelvével végignyalta kicserzett arcomat, majd arcom fölé állva felkínálta duzzadó tőgyét. Én pedig feketére cserzett, repedezett ajkaim közé véve mohón szívtam belőle az életet. Úgy csüngtem csecsebimbaján, mint csecsemő anyja kebelén.
Hírtelen elsötétedett az ég, a homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy göndör hajú, Cupidószerű angyal: egy beduin kecskepásztor fiúcska. Csak állt és nézte az idilli jelenetet. Miután elteltem a kecsketejjel vállára támaszkodva elsántikáltam vele a domboldalba vájt togloida házba.
Végtelennek tűntek a percek amig odaértünk. Mentünk, inkább csak vánszorogtunk a szürkésbarna homokkő dombok között, majd egy kis nyíláson átbújva egy függőaknára leltünk. Itt ereszkedtünk le a belső udvarra. Igencsak meglepődtem, amikor egy jó 8-10 négyzetméternyi udvarra leltünk, szép takaros virágokkal teli előkertre. Ott a csacsi fogadott bennünket hangos iázással, mivel a nyitott istállóból érzékelt bennünket, felriasztva a pávát, aki rikácsolva adta tudtára a háziaknak megérkezésünket.
Utána a kakasok kezdtek el kukorékolni, majd kijött az alsó lakrészből Mamma Duci, a ház asszonya. Ő fogadott bennünket kenyérrel és sóval. Kis zsámolyt hozott ki, s egy bögre friss szamártejjel, szelet foszlós kenyérrel kínált bennünket.
- A ház népe még alszik. Addig egyetek, rátok fér! Utána majd megmutatom a fürdőt, megtisztálkodhattok! - mondta, majd leült a kőből csiszolt gabonaőrlő kézmalomhoz. Pár szem gabonát szórt a malom félgömb alakú, recés vájatába, s elkezdte a malomkövet körbe hajtani. Valami monoton gabonaőrlő dalfélét énekelve, vígan őrölte a magvakat. Az udvarra kimerészkedő csirkék pedig szemtelenül csaptak le az időközben kipottyanó gabonaszemekre. Először a ház ura, Umma ébredt. Kijőve ismerősként üdvözölte Umyt, majd kérdőn felém fordult.
-A sivatagban találtam rá. Utazó, ezermester, vándorfelcsernek mondja magát. Mindenhez ért. A rómaiak fogságából szökött meg. Nem tudnánk befogadni, míg felerősödik? -Umma vakarta a fejét.-Hát, ami azt illeti, itt is ellakhatna. Kell a munkáskéz nálam is, ahol ennyi fehércseléd van! Egyelőre maradjon nálunk. A szamár mellett ellakhat az istállóban. Mondta és elindult munkahelyére az Esszéniusokhoz.
Mivel a többiek még aludtak, így bementünk a fürdőházba. Ez egy hosszabb barlang volt az emeleten. Középen egy kerek, cserépből kirakott medence, melybe kellemes, hűs víz csordogált, majd a túlfolyón át a ciszternában folyt tovább. Ide mentünk be, és levetve gönceinket, a hűs vízbe ereszkedtünk.
A fürdés után tiszta ruhát öltve, kimentünk az előtérbe. Egymás után kerültek elő a családtagok. Jött a nagylegény, a 17 éves Umm-Umm, a 15 éves Umbi, a 12 éves Sambec és a három fiú után a négy csodálatos lányka: Emma, Imma, Szoma és Goma. Mind-mind egy kis gyöngyszem. Körbeülték a kecskelábú asztalt, s mint a csiripelő verebek csipegettek.
A fiúk, miután végeztek az evéssel, mentek a dolguk után: befogták az öszvért, és vitték az égetett cserepeket a vásárba. Ugyanis a család a hátsó udvarban kialakított cserepes műhelyben cserépégetéssel foglalkozott. Itt is láthatjuk a praktikumot: ahogy vájták ki az agyagos talajt, azon mód ki is égették cserépedényekké. Így a kitermelt földet is felhasználták, s a megtermelt és eladott cserepek arányában nőtt az udvar. Kellett is, mert Umm-Umm nősülés előtt állt. S ide fogja hozni az asszonyt.
Miután a fiúk elmentek, mi a lányok munkálkodását figyeltük. A nagyobbak az agyagot gyúrták, a kisebbek a meggyúrt agyagot szabták, s rudacskákat sodortak belőle, míg a mama formázta a köcsögöket. Mi pedig beálltunk segíteni a szárítópolcokra, hordani a készterméket.
Így telt el a délelőtt. Aztán Mamma Duci főzéshez fogott. Levágott két, kopaszseggű szaharai túzokot. Állítólag, a vadon élő, hurokkal fogott túzokban rendkívül sok az életerő. Nagyobb ünnepeken, ha vendég jön, akkor feláldoznak egy-egy befogott és ketrecben hizlalt túzokot. Meg kell adni, a mama kitűnő ebédet kanyarított.
Míg ő főzött, mi széjjelnéztünk. Az istálló mellett volt a konyha. Kék ajtófélfával, kék tüllfüggönnyel ellátva, belül fehérre festve. Agyagból épített tűzhely, kecskelábú asztal, polcok. Az egész úgy festett, mint egy alföldi tanya nyári konyhája. És a tarka cirmos macska sem hiányzott a házból.
A konyha mellett egy hatalmas, hűs terem volt a magtár. A magtárban a földre állítva több száz literes agyag amforákban ivóvíz, bor, árpaser, gabona, kukorica, cirok. A polcokon fűszerek, szalonna, szárított hús, sonkák, ecet, olíva olaj. Minden, ami egy háztartásban szükséges. Mindez csereáruként került ide a cserepekért.
A magtár mellett volt a nappali. Ez a család állandó tartózkodási helye. Világos, szellős, 4x5 méteres helység. A falak hímzett terítőkkel, szőnyegekkel lefedve. A padozat sárral kitapasztva s barnára mázolva. Körben kerevetek, állatbőrökkel letakarva, középen két kecskelábú asztal. A sarokban szövőszék.
Fenn az emeleten helyezkednek el a hálókamrák. Elől a szülőké, mellette a lányok kótere, majd a fiúké. Miután körbejártuk a házat feltekintettünk a domb közepébe vájt katlan nyílásán az égre. A hatalmasra hízott nap éppen lebukni készült. Vérvörös sugarai beragyogva, bíborszínbe vonták a gödör alján lévő togloida barlanglakást. Egy hétig időztem itt, élvezve a togloidák vendégszeretetét, mikor egy este Umma avval jött haza az Esszénusoktól, hogy pontosan ilyen barkácsemberre lenne szüksége a főmettőrnek. Igy, holnap reggel bevisz a munkahelyére, mutatnám meg a főmettőrnek, mire vagyok képes.
Umma sokáig vezetett bennünket kanyargós ösvényeken, horhosokon és kőhányásokon át, amikor egy sziklahasadék előtt megállt. A hasadékban egy göcsörtös olajfa nőtt, inkább senyvedett, s szúrós gallyai közt hatalmas kerecsensólyom rakott fészket. Úgyhogy egyáltalán nem keltett feltűnést a sólyomfészekkel megrakott tüskés olajfa mögött megbúvó sziklahasadék.
Umma óvatosan félrehajtotta a gallyakat, s intett, hogy kövessük. Egymás után léptünk be a hátborzongatóan hűvös félhomályba. Jó másfél órát kanyarogtunk, amikor egy térre értünk. Felülről kaptuk a világítást. Körbe több száz méter magas sziklafalak meredtek.
Umma sípot vett elő inge derekából, és háromszor megfújta. A síp hátborzongatóan zengett a sziklafalak által visszavert akusztikus erősítőben. Pár perc múlva megjött a válasz, s oldalt a sziklafal nagy csikordulással kibillent. Beléptünk, s egy liftszerű szerkezetben találtuk magunkat. Az ajtó bezárult mögöttünk, s mi a liftben égő mécses világa mellett kuporogva éreztük, hogy elindulunk felfelé. Jó tíz perc múlva felértünk. Kitárult az ajtó, és egy gyönyörű kertben találtuk magunkat. Amolyan télikertszerűséget kell elképzelni, ahonnan mindenféle folyosók nyílnak. Fenn a valószínűtlenül kék ég ragyogott le ránk.
Megérkezvén, mint egy szálloda recepciójában, két aranyhajú, apródfrizurás esszéniánus tanuló aranytálcán ezüstkancsóban valami illatos üdítőitalt � mint később megtudtam, rózsasziromteát � szolgált fel, s illatos hűsítő folyadékba mártott kendőkkel törölték meg homlokunkat. Percek múlva megjelent egy idősebb esszéniánus, s bemutatkozva, azonnal a fürdőbe kísért bennünket. A fürdő egy alabástrom medence gyönyörűen megvilágított hegyikristályfalú termében volt.
A fürdő előterében elvették gönceinket, melyeket azonnal a tűzbe dobtak, s a hatalmas medencéhez tereltek bennünket. Illatos, szappanszerű balzsammal kenték le testünket, s csak azután mehettünk a vízbe. A jóleső fürdőzés után, egy kis kamrába tereltek, ahol forró vizet loccsintottak az izzó kövekre, és ebben a gőzben kellett tisztulnunk. Ezután cédrus fekpadokon meggyúrtak bennünket, hajunkat rendbe hozták, illatos olajokkal kentek le, és halványzöld galabiába öltöztettek át. Lábunkra sarut húztak, s mindannyian kaptunk egy teveszőr övet.
Csak ezek után jelenhettünk meg Kurtacsöki Nyiharó főmettőr előtt.
A hatalmas, bíborfényben ragyogó körkupolás teremben majolika ülőpadon ülve fogadott bennünket a főmettőr.
- Legyetek üdvözölve nálam. Hallottam kálváriádat, és üdvösnek tartom a rómaiaktól való szökésedet. Egy kérdésem van csak: érdemes volt-e, vagy elvesztegetett idő csupán a náluk töltött 10 év?
- Uram - hajoltam meg -, nem panaszkodhatom. Megtanultam mindent, ami a modern orvoslásban csak lehetséges. Értek a gyógyfüvekhez, a masszázshoz, test- és talpmasszázst, érzelemdiagnosztikát, belgyógyászatot tanultam náluk. Tudok eret vágni, köpölyözni, ismerem a hánytatók, mérgek tulajdonságait, tudom a mérgek ellenmérgeit.
- Dicséretes - mondta, s szemét lehunyta.
- Mit tudnál még nálunk elsajátítani ezek után?
- Ó uram, tudásom semmi, egy nihil, amit én tudok hozzátok képest! Ti tudjátok a lélek titkait, az extraszenzorikát, és ismeritek a titkot: tudtok isteni energiával gyógyítani!
- Úgy érted, van mit tanulnod tőlünk?
- Igen, uram.
-Kössünk egyességet. Mi megtanítunk téged az isteni energiákkal való gyógyításra, s cserébe átadod nekünk a rómaiak tudományát. - tette meg ajánlatát és én igent mondtam a felkérésre.
A főmettőr átadott a pedellusnak és jódőre becsukódott előttem a kinti világba vivő út ajtaja. Így kerültem hét évig tartó Esszénus fogságba. .
A kiképzést fedje sűrű homály, mert az isteni titkokat nem illik kifecsegni!