Kegyes volt hozzám a sors keze
Amikor hagyta hogy elbűvöljed lelkemet
Elbűvöltél, s örökre elcsábítottál
Nem engedtem volna el kezed, soha már!
Pedig tudtam milyen veszély fenyeget
Ha felejtem, hogy megkísérthet szellemed.
Szerelmet vallottam, s éreztem is irántad
Nem érdekelt, lesz e valaha is másnap,
Csak hogy ne érhessen több csalódás, bánat.
De te egyre csak a magányt imádtad.
Majd egy szomorú könnycsepp hullott a lángra
Így aludt ki végül szerelmem parázsa.