Zöldszínűre szűri a függöny a fényt
Izgága szobanövény nyújtózik felé
Csak a csend mozdulatlan
Porszemek sorfala végig a fal mentén
Sóvárgó szemük az ajtóra tapad
Ha kinyitják, szárnya nő mindnek a karja helyén
Az asztal széléről mélybe zuhanni készül egy hajszál
Halotti maszkján hófehér vigyor
Hajnalban érte a vég
Pohár alján az utolsó hét csepp
Dermedten ölelik egymást
Ízüktől fosztva várnak egy csodát
Görnyedt hátát mutatja az idő
Születő percgyermeke már ráncos kézzel érint
Megrabolva engem, elillan a pillanattal.