Egy szó. Semmi több. Kinek mit jelent?
Veszélyt: hisz nem tudod merre vagy. Nem tudod kivel vagy. Nem látod kivel vagy. Ki követ, ki néz, ki figyel?! Lehet barát, de lehet ellenség. Bizonytalanság. Úton jársz e még, nem jó úton? Vagy már rég letértél a helyes útról? Ki terel, ki vezet most utadon? Hogy fogsz így hazatérni? Hogy fogsz így újra ismerős arcokba botlani? Botlani. Ki figyel így rád, hogy ne bukj el, ne kerülj padlóra, ne tapossanak mégjobban Beléd? Ki? Talán egy angyal, vagy netán maga az Ördög? Mit kér majd végül cserébe? A lelkedet, mert tudja a lelked nélkül a tested mit sem ér. Ha a lelkedet ellopja, az életedet veszi el, veszted el.
Ismeretlent: elveszted a tájékozódóképességed, mert nincs semmi segítség. Se iránytű, se holmi lámpa. Vajon melyik a félelmetesebb számodra, a vak sötétség, mikor minden fekete, vagy mikor ködben, a nagy fehérségben éled át ugyanezt?? Hol érzed magad jobban: a mennyben vagy a pokolban? Hol van több segítség? Tudod Te is a választ: sehol!!
Akkor miért vágysz annyira e helyekre? Magad se tudod, valami belülről hajt felé. Megmondom miért furcsa ez Neked, hisz a tested húz még ide, azért nem érzed.
Köd van. Csukd be a szemed, s képzeld el. Bárki jöhet, bármi jöhet. Ki vagy szolgáltatva a természetnek. S hiányzik e valami? Persze jön a válasz: lámpa, iránytű! Mondd, mit érsz velük? Megtudod, körülötted nincs senki. Még rosszabb. Eddig legalább reméltél, tudtál remélni. Mostmár ez is hiába. Sokra mentél vele. Pedig lehetett volna más választásod, mikor utolsó kívánságod felnyüszítetted az ég felé!
Én mit választanék? Kinézek a busz ablakán, csak egy lámpa ragyog a szemembe. Fényével a válasz is eljut hozzám. Csak Téged! Nekem nem kell lámpa, semmi, nem akarom tudni hol vagyok, hogy ez a menny e már, vagy a pokol, vagy még mindig ez a rohadás Föld az, mit most sűrű leple eltakar, nekem csak Te kellesz!! A Te lelked!! Mások mindent kérnek, de végül nem lesz semmijük, én egy valamit kérek, s meglesz mindenem!
S mostmár nem félek a ködben�