A gyermekhang a légen át- meg átszáll,
de attól még császár marad a császár
és parancsol a rég fájó szemeknek:
ne lássák a meztelent meztelennek!

Tetszik, nem tetszik: ott megyünk már régen
egy Andersenen túllépő mesében,
hol látszatokból szőnek annyi kelmét,
s oly mellékes, hogy ki az kinek kell még!

Lehet Elvtárs, Úr, Díszdemokrata,
- valahol minden császár egykutya,
bár, tudom, vallják nyelvet öltő népek:
a mi császárunk jobb, mint a tiétek!

Annyi biztos, hogy most: fehér az alkony
s a becsületnek jobb az árokparton,
bármily zenét kap udvaroncok bálja,
s bármily tapsot a császár új ruhája!