Az emberek szeretnek szamárságokat mondogatni, egyesek még leírogatni is. Sőt, utóbbiaknak még olvasóik is akadnak, igaz ugyan, hogy számban sokkal kevesebben vannak, mint a szamárságok írói.
Az egyik ilyen jellegzetes szamárság a "különféle nézőpontok". Ez a kifejezés valójában tőrdöfés-szándék az Igazságnak /utána mindjárt jön a tőrdöfés is, ami késik, nem múlik, legalábbis ezesetben!/, mivel az, aki mondja /írja/ le szeretné szúrni az Igazságot, húsát hazavinni, felfüstöltetni, saját fogyasztásra, - a csontokat pedig otthagyni belőle, másoknak.
Először is: látott már valaki "néző pontot"? Ugye, nem?! Még a pontszeműnek mondott rovar szeme is gömbalakú, legfeljebb kis más alakú részecskékből összetetten. Ha pedig nincs "néző pont", akkor "nézőpont" sem létezhet. Az igazságra pont nem néző néző azonban annyi van, hogy azokkal Dunát lehetne rekeszteni, de még utána is maradna tengersok Dunára. Sőt, még a világhíres Hungarian Dumára is!
Sok minden nincs, amiről azok a szamár emberek azt hiszik, hogy van /összesítve: szamár emberiség/. Így például "erkölcsi tanulság" sincsen. Írja ugyan a csacskamacska író a történetet, hogy így, meg úgy, az a Rossz de megjárta amiért rossz volt! Szerinte ez erkölcsi tanulság.
Az Élet azonban rögvest átírja a történetet, a Rossz ugyan abban is megjárja ugyan, de a félvilágot, luxushajón, luxuskabinban, lukulluszi lakomákkal, és luxusszeretőkkel /igaz, utóbbiakról gyakran kiderül, hogy nem csak ezt a Rosszat szeretik a sok jó miatt, hanem más Rossz rosszakat is, akiknél szintén luxus-bukszus/.
Vannak ravasz csacskaírók is, akik átforgatják az előbbi történetet, és odáig süllyednek, hogy még irodalmi Nobel-díj után is vágyakoznak. Az ő történetük "erkölcsi tanulsága" az, hogy a rossz világban a Jó járja meg.
A történet hatására akad egy-egy Naiv és Balga Olvasó, aki ezek után Jó lesz. Ritka az ilyesmi, mint a fehér holló, amelyik valóban fehér, mert csak azok a tökkelütött /és élettel ütött/ írók hiszik, hogy lépten-nyomon akadnak olyan naiv olvasók, akik meg is fogadnak valamit az irodalomból.
Az ilyen együgyű olvasót jóság-létében azután az Élet semmisíti meg, mivel - csakazértis! - sok jóval megjutalmazza, utóbbiak hatására a Jó Olvasó beképzelt hólyaggá, önző, harácsoló lénnyé lesz, vagyis Rosszá válik, majd elmegy hosszú nyaralásra a Kanári-szigetekre, luxushajón, luxusszállodába, - hadd sárguljanak a körülötte levők, ott és itthon, a sárga irígységtől!
Végkövetkeztetés: erkölcsi tanulság nincsen, ez a tanulság. Egyébként lassan már erkölcs sincsen...de nem akarok ország-világ-személyeskedni! Hátha azóta már Ombudsman Világfőhivatal is létesült a Fősóhivatalok sorában.
Sok minden NINCS, amiről ál-közmegegyezéssel azt hirdetik: VAN! Sorolhatnám, - de minek? Még a végén addig jár a falra a borsó, amíg eltörik a korsó...vagy hogyismondják!
Azt hiszem: nem szükséges bizonygatnom, hogy "igaz múlt" sincsen.
Utóbbi, persze, lehetne, ha volnának olyanok, mint én, aki számára a múlt jóval-rosszal, minden megtörténttel együtt a MÚLT. Ám van ilyen ember kisvilágban-nagyvilágban /rajtam kívül/?
Az egyik panaszos hangon rákezdi, hogy ő de rosszul élt abban a Rendszerben! Hát, tényleg, rosszul élt a feleségével, aki /hű, de finnyás asszonyka, Hungarian-, meg világmértékkel!/ nehezen viselte el hitvestársa két máshitű szeretőjét, - de egyébként ez a Nagy Panaszkodó élt, mint Marci Hevesen /igaz, mint Marci a keleti Hevesen, nem pedig, mint Marci a nyugati Hevesen/. No és mi a fenét árult volna el ez a Nagy Panaszkodó a Lóváltós Fordulat után csengő érmecskéért /meg azokért az égből ölébepottyant nagyonis földi javakért/ EBBEN a Rendszerben, ha nem élt volna ABBAN?! No, erre nem gondoltok, ugye, pupákok, amikor az illető oly nagyképű öntudattal /azaz, valójában, önnemtudattal/ ott képernyőzteti képét a televíziócsatornán?!
Különben ez csak tréfa! Ne is gondoljatok az illetőről /meg a hozzá hasonló hollóseregről/ semmit, sőt, egyáltalán ne is gondolkodjatok, igaz, az se mindig jár jól, aki nem gondolkodik, de azért, rendszerint, annál jobban jár, mint aki igen. Egy Nagy Gondolkodó írja ezt Nektek, de szerénységem tiltja, hogy megnevezzem!

/Az "Aprócska tűnődések"-ből./