Csókolj!
Hadd zuhanjak a múlt
Gyönyörű örvényébe,
S igent mondva a szerelem
Törvényére, elveszve, szédelegve
Kapaszkodjak zúgó,
Zakatoló szívedbe!
Csókolj!
Úgy csókolj, mintha ajkamról
Éltető forrás fakadna,
Szomjazva, mohón
És szám szaggatva,
Kábultan idd a csókomat!
Cserébe minden álmomat
Rád terítem, ha fáznál,
Téged melegítsen,
Neked adom minden
Szívbéli kincsem -,
Csak idézd fel bennem
Azt a régi-régi nyarat,
Azokat a mámoros
Hajnalokat, mikor
Épp így vágytam
Szeretni a szádat,
S az összekócolt ágyban
Nem csillapodtak
A részegítő vágyak.
Csókold rám az emlékét
Minden gyönyörű percnek,
Mert az évek túl gyorsan telnek,
S félek, ajkamról az éltető forrás
egyszer végleg elapad.


2004. december 12.