Mire gondolsz az év utolsó napján,
mikor csak órái vannak a Mának,
s a Holnap egy Más kezdete talán?
Mondd, nyílnak-e még a lelkeden szárnyak?

Mersz-e hinni a változás szelében,
hinni, hogy a világ tőled is mozog?
Vagy csak csöndben mondod: "Köszönöm szépen,
csak kicsit fáj, amúgy prímán megvagyok."

Vagy fogadkozol, mint ilyenkor mindig,
lapokra szedve nyitott könyv életed,
néhány sort örökre kihúzol, pedig
ígérted - megteszed / átéled / eléred.

Esetleg borba fojtod haragodat,
hogy mámor fesse elszürkült álmaid,
vagy úgy teszel, mint ki remekül mulat,
és táncolsz magadban éjtől hajnalig?

Vagy az vagy, ki számvetésként verset ír,
tudván, a kimondott szó úgyis elszáll?
Tán nincs is szebb annál, mint rím, hogyha sír,
s néhány lelket akaratlan eltalál.

-

Írj vagy táncolj, tegyél fogadalmakat,
kacagj vagy sírj - csak mindez Rólad szóljon!
Az Óéven halkan kattan a lakat,
a "Zárva" tábla kint lóg a Tegnapon.


2005. december 31.