Itt állunk ketten,
a kémény meg én.
Füstöt is fújunk,
- talán az ég peremén -.
A tegnap még sárgállott,
aztán meg zöld lett.
Betakart mindent.
Ünnepi show-let.
Nyugvó nap,
vörös ló,
sok kis seb,
liluló
világra tágul
a szem,
pupillám mozdul,
a szem fárad,
azt hiszem.
Fehérítőt old
a kékítő helyett,
mosni indul,
különös gépezet.
Narancsra vágyik
és rozsda-szín világra,
fekete kontúrt húz,
aztán lezár,
hogy kivárja
a szivárvány mikor
kel.
Feketézni,
Peti fiam,
nem hajnalban kell.