Amikor minden kudarcba torkollik,
Mikor minden szó hiába hangzik el
Csak egy érzés van, mi nem múlik
A fájdalom, az harcol lelkeddel.

Ott van belül, s nem hagy nyugodni
A sors műve ez, vagy álnok csel?
Amit csak ember tud alkotni.
Kérdésedre senki sem felel.

Marad hát a Magány, csak ő,
Kivel megoszthatod mély, bús
Hazug, ármánykodással szőtt
Kudarcokkal teli életed:

Elhagyott már minden barát,
Nem fogja senki sem kezed
Ő sem, kivel a végitélet napján
Egyesül majd a lelked.