Még most is itt vagyok
Még most is kinyújtom karom a sötében.
A szemem pedig becsukom
S arcod magam elé képzelem.

S már érzem is tekinteted
Már érzem, hogy kezed az én kezem szorítja.
Csak az enyém ölelésed
Szerelmes szavad az én lelkem boldogítja.

Ködben vagyunk, sűrű ködben
Szemünk nem láthat most semmit.
E végtelennek tűnő űrben
csak szívünk tart össze, mint soha senkit!