Feltöltve: 2004-05-25 17:45:01
Megtekintve: 6067
SZÁMADÁS
Kiugrik álmos zöldből
fácán ördöngős hangja,
s ráhull a nyárelőre,
virágos pillanatra.
Hegyek fényes közelben,
hegyek túlmesszi-kékben,
s úgy kényszerít a bánat
volt-életemre néznem!
Bűn volt a becsület, de
boldog lehetnék ebben,
élnék bár palotában,
a mai becstelenben?
Hegyek sötét közelben,
hegyek az eltűnt kékben.
Fecskeív-pillanatban
volt-életem megértem.
Megértem ősi-ősi
csillaghitét, az álmot,
mely ezt sohsem akarta,
csak egy másik világot.
Hegyek hallgató földön,
hegyek elnéző kékben.
Virágos pillanatban
a vétkem - büszkeségem.
fácán ördöngős hangja,
s ráhull a nyárelőre,
virágos pillanatra.
Hegyek fényes közelben,
hegyek túlmesszi-kékben,
s úgy kényszerít a bánat
volt-életemre néznem!
Bűn volt a becsület, de
boldog lehetnék ebben,
élnék bár palotában,
a mai becstelenben?
Hegyek sötét közelben,
hegyek az eltűnt kékben.
Fecskeív-pillanatban
volt-életem megértem.
Megértem ősi-ősi
csillaghitét, az álmot,
mely ezt sohsem akarta,
csak egy másik világot.
Hegyek hallgató földön,
hegyek elnéző kékben.
Virágos pillanatban
a vétkem - büszkeségem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-13 15:47:27
Olvasgattam pár versedet, egész jól írsz.
Üdv,
Lidérc